2010. november 26., péntek

Dehát a ruha az miért fontos??

Hazamenni olyan melegséggel tölti el az embert, mint amilyen elhatározással eldöntötted valamikor, hogy onnan el, az újba ki, az ismeretlenbe, a másba, a felnöttéválásba. Most pakolok. Hazalátogatok, és máris a sok felelőségemre gondolok és szeretetre, amit kifogok mutatni azoknak, akik engem messziről is pont ugyanolyan szeretettel tudnak magukhoz közel tartani.
Eszembejutott a bepakolásnál, hogy miért nekem annyi ruha be a nagy pakkba, hogy a cipzár hatba törik és ugrándozol, hogy beleférjen, majd úgyis szétpattan..és akkor jutott eszembe. Miért?

Otthon hagytam azt, ami a nőket meghatározza a hétköznapokban: a ruháim majd mind-mind otthon és én mégis gyúrom be a nőiességem és híúságomból fakadó ösztöneimet a sok ruhával együtt a táskába..hát fogtam magam és újra kiszedtem, megfeleztem azokat, amik csak opcionális ruhák és elengedtem magam. Mi lenne ha?...
Ha hazamennék és kinyitnám a szekrényeimet és szembenéznék azzal, amit otthonhagytam. A ruháimat beleértve. Otthon van minden olyan ruha, amiből kivetköztem és otthagytam az összes hétköznapi nagy és kis fontosságú emlékekkel együtt, hgy majd mint minden másból, ebből is újat teretek.

Miért is fontos ez?Nem tudom. Én nő vagyok és bennem ettől fakad a lényeg az utcára kimenéstől egy emlékekig. Képesek vagyunk ruhára pontosan megmondani mikor voltunk benne, hogy éreztük magunkat tőle, az első randin benne voltunk-e amikor megismerük azt akit szeretünk. A ruhadarabok, amiben a legtöbb bókot kaptuk, a nadrág, amiből készülünk kifogyni, vagy akár belehízni, mind mind fontosak számunkra.
Én most a bepakolási elégedetlenségemből fakadva elhatározásra jutottam. Engedem magam most hazalátogatni a helyre, ahol az emberekben otthont találtam és beleöltözni azokba a régi emlékeket adó ruháimba. Igy növelem 1oo%-os otthonlét megéléséhez az esélyeimet. Juhééé.




2010. november 19., péntek

Töredék Cardiff




Ha Walesz, akkor fővárost, ha Cardiff, akkor képeket, ha képeket, akkor panorámát!!!
A képek rákattintással megtekinthetőek eredeti felbontásban is



Cardiff Millenium Centre, olv. Creu Gwir Fel Gwdr O Ffwnais Awen (Whelsh),
These Stones Horisons Sing (English), 2oo4




Cardiff Castle, építették 1o91 körül




Cardiff Castle, vendégfogadó


azokért, akiknek már a kereszt jutott az Afgán és Iráni harcban

2010. november 17., szerda

Hogyan lakjunk olcsón és kényelmesen?

Erre a kérdésre Nagybritannia hamar megtalálta a választ, amit mi úgy ismerünk, hogy "kovárté", azt ők olcsón megveszik és amig a ház felépül, addig benne laknak: az úgynevezett Statik Karaván.
Nekem az a fogalom, és olcsó lehetőség teljesen idegen volt eddig, előszőr márciusban találkoztam vele, amikor kijöttünk és a munkaadónk karavánt tudott bitosítani az ittlakásra ideiglenesen...őszintén és megvoltam győződve, hogy az általam ismert kis utazókaravánról van szó, de nagymeglepetésre egy egész más dolog várt itt ránk.



A Statik Karaván egy nagyon egyszerű , olcsó és kényelmes megoldás, 3oo fonttól kezdödően egész kényelmes kis otthont lehet venni. Ezt oda szállítják ahová szeretnéd, csak egy engedély és máris megvetted magadnak az első lakásod:).

Tulajdonképp egy egyszobás lakás, amelyhez nagyon olcsón hozza lehet jutni itt Nagybritanniában.

Érdekes mód itt annyira népszerű ez a karaván-életmód, hogy a családok egy új ház építésénél kiköltöznek ebbe a kis fémdobozba a birtok közepére és addig laknak ott, amíg az új ház fel nem épül. Vannak kollégáim, akik 4-7 évig laktak karavánban, családot alapítva.


Kilépve a könyezetünkből , utazgatva jöttünk rá, hogy egy egész kultusz épül ezek köré a karavánok köré, és meg is határozzák a brit felfogást. Itt nem található a hegyekben hétvégi ház, az emberek nem fektetnek be pénzt kissebb tulajdonokba, ami a család hétvégi szórakozásának, együttlétének adjon helyet, hanem e helyett bárhová mész találsz óriás karavánparkokat, ahol pár fontért kényelmes hétvégét tölthetsz el készen berendezett mobil lakásban.
Személyes tapasztalat mindig számít-alapon elmondhatom, hogyha otthon is lennének ilyen karavánparkok , akkor sok frissen összeköltöző pár, egyetemista, vagy utcára kényszerülő ember kérdése is könnyebben megoldódna. Természetesen az időjárás itt enyhébb, mint egyes helyeken erdélyben, de nem akkora a különbség, így sok helyen hasznos lenne, nemcsak kényelmes.

Ez a mi kis kuckónk képe, ez a példány van már 25-3o éves, de eddig megteremtette azt a környezetet, amit mi úgynevezünk, hogy meleg otthon :)


2010. november 11., csütörtök

Mi a baj a negatív kritikával?



A munkavállalás külföldön címmel megjelenő cikkek a gazdasági válság kezdete óta tömegesen jelennek meg, különböző formákban. Egy mai cikket olvasva, amit címlapon találtam nagyon elgondolkodtatott...természetesen a valóságot mutatja, egy személyes tapasztalatot mutat be, amire rábólintottam, sőt meg is rázott, hogy sokan csapdába kerülnek az "új munka és életlehetőségek" helyett.De valóban ilyen feedback és sajtócikk az, amire szükségük van az embereknek, akik külföldön szertnének tapasztalatot és pénzt keresni? Ez a kérdés fordult meg a fejemben a cikket olvasva.
Saját tapasztalatból írom, hogy maga a döntés, az elhatározás milyen nehéz, amit a keresési, pénzbefektetési periódus követ. Ezt az "utat" végigjárni rengeteg kétellyel jár, és a legfogékonyabbak mindig a negatív kritikára vagyunk. Természetesen nagyon fontos minden lehetőség mellett megvizsgálni a bukókat, ebben az esetben a cégek kiválasztását, mert rengeteg kamut találhatunk a világpiacon, amit szerencsés esetben hamar kilehet szűrni. Ellenkező esetben pedig saját bőrödön tapasztalod meg mennyire átverhető és elvakított vagy, a vágyaid és a céljaid kihasználásából nem te, hanem egy szépen csomagolt hazug, nemlétező cég keres rajtad.
Máris kételyek között találod magad..és megálsz egy pillanatra. Tényleg akarom ezt? teszed fel a kérdést magadnak, ezáltal sokszor eljutva ahhoz, hogy már a döntésed nem is számít, a kezdeti bátorságod már nem is foglalkoztat, csak kimondottan a félelmeid.
Követed, sőt, keresed az olyan hivatkozásu cikkeket, amig meggyőznek a félelmeidről és ezzel is telik az idő, sanyargatod magad, hogy benned van a vágy és az akaratodnak már egyszer utat is engedtél, mindezáltal messzebbre és messzebre rohansz vissza a semmi fele.

Egydolog biztos: ezek a cikkek, történetek a negatív valóságaikon keresztül rosszat is tesznek. Azokat az embereket, akik minden reggel fejfájással és elégedetlenséggel kellnek, új utat akarnak törni maguknak, meg is van bennük az erő a változtatásra, mind mind a nyomasztó hétköznapokba gyúrják vissza. Ez azokra vonatkozik, akik külföldi munkavállaláson gondolkodnak.

A negatív kritika sikere tehát megmagyarázható, elfogadható és tömeges. De mi van a pozitív kritikával? Mi van azokkal a cégekkel, amelyek valóban léteznek? Ezek a cégek lassan kiszűrhetetlenné válnak. Pedig léteznek.

A rossz valóság mindig eladhatóbb volt. Ez ezután is így lesz. Tőlünk függ, hogy melyiknek engedünk józan ésszel szabad utat.

Az optimizmus és a naivítás közel áll egymáshoz, de a józan ésszel talán nem csak a piac jár jól, hanem mi magunk is, akik nehéz utat képesek vagyunk felválalni.


2010. november 7., vasárnap

Újabb két kedvenc Panoramika


A panoráma fotózás megfertőzött, a legújabb fotókat természetesen felteszem a bloggra, hogy megferőzzelek vele benneteket is :P
Nagyon jó játék ez bizony, annyira jó érzés azt megmutatni, amit a szabadszem lát, egy panoráma sokban segít ezt illetően. Ezek is mind-mind próbálkozások, természetesen távol állnak a tökéletestől, de tökjó eljátszadozni vele ;)

A lenti fotók Milford Haven-ben készültek, tőlem 15 mérföldre. Érdekessége, hogy Walesben az egyetlen természetes kikötő a sok százból, amely 1797 óta megőrizte domborzati formályát, tudnillik Nagybritannia arról híres, hogy minden gyönyörűen be van rendezve az egész országban, parkoktól, házakig, utcáktól kikötőkig, de sajnos nagyon kevés olyan tájat láthatunk a tengerpartokon kívül, ami természetes.



Milford Haven Marina (Wales) Esti hangulatkép a barátnőnk ablakából...rossz lehet neki fellkelni éjjelente hgy nem tud alunni a szép kilátás miatt:))

...



..és persze amikor reggel felkel, hogy elsétáljon a legközelebbi kávézóhoz, akkor ezen a sétányon megy el mindennap:)




2010. november 2., kedd

A Halloween varázsa


Ahogy a Haloween közeledett az emberek legalább annyira fellendültek, mint bármelyik ünnepen, csak annyi különbséggel a keleti kulturához képest, hogy itt bárkit megkérdeztem a hallotti megemlékezésről, a gyertyagyújtásról, mind-mind nagyon furcsán megnéztek. Olyan érzések töltöttek el, mintha az én felfogásom, illetve ezentúl az otthonról hozott szokásaim nemhogy maradiak, hanem egyenessen primitívek a halottak napjával kapcsolatosan. Senki sem említett semmilyen vallásos szertartást, meghitt megemlékezést, vagy akár családban való együttlétet..

Itt Nagybritanniában, főleg Waleszben, ahol a Kelta kultúra mély gyökerei lakoznak elképzeltem milyen érdekes hangulatot ad majd az a nap, amiről a "nagykönyvek" írnak. Visszanézve a kelta tradiciókat azt találtam, hogy ennek gyökere 2ooo évre nyúlik vissza, és alapvetően a nyár végét és az aratás ünnepét jelezte az október 31, illetve a November 1. A kettő közötti éjszaka szimbolizálta a holt lelkek kapuját az élőkkel való találkozásra.

Az emberek összegyültek, állatokat, gyümölcsöket áldoztak fel ennek tiszteletére és mágját égettek. A tábortűz volt a Halloween csúcspontja, amely közelebb hozta a jó lelkeket és távol tartotta a rosz lelkeket.

A 2ooo évvel ezután ünnepelt Halloween a régi tradicióból egyet tartott meg: a maszkokba való öltözést s az ajándékozást, amely korántsem jelenti mint akkor az aratási hálaadást...

Sőt! Haloween?? akkor PARTY, RÉSZEGSÉG, újjabb "night out"-ra való lehetőség, ami bizony kortól független.


Anya-lánya berombólnak az első nagy bevásárlóközpontba, mindenféle ijesztő, boszorkás vagy halálfejes ruhákba és maszkokba beöltöznek és egész éjjel annyit isznak, amennyi belefér a testbe. Az utcák megtelnek fúrcsa beöltözött alakokkal, akik félelmetesen üvöltenek bele az éjszakába. Persze erre a nagy alkalomra már hetek óta készülnek, vásárolnak, bejelentkeznek partykba (mint közösségi szertartásra).

Ez az, ami a felnőtteknek érdekes a Haloween napját illetően, és az igazat megvallva nem is mertem rákérdezni arra, hogy egyáltalán van-e fogalmuk ez a nap miért a maszkokról és a szellemidézésről szól. Node ez mind tényleg nagyon érdekes és főleg viccesnek tűnik, és ha jól belegondolok, akkor nem is csodálkozom, hogy legyen bármilyen ünnepről szó, a szórakozást választják mint ventillációs tevékenységet, mert a hétköznapokban bizony nagyon visszafogottak és hidegek maradnak. Kell nekik alkalom a tombolásra :)

2010. október 28., csütörtök

Panorama valahol Walesben



Az első panoráma-fotó probálkozásom...juhuhúú :) Mivel most olyan fotógéppel játszhatom mint a Nikon D5ooo nagy boldogság a saját kis életemben is ilyen fotókat készíteni. Ez a legeslegelső két ilyen fotó, megosztom, remelhetőleg a következő alkalommal már olyant mutathatok, amire még büszkébb lehetek..



Blue Lagoon, Wales, Pembrokeshire

PYL, Ahol lakunk...middle of nowhere :)


...node mindenből a legelső ami megmarad ;)




2010. október 23., szombat

Kedvenc káros szenvedélyem II. rész: De mi is az a vizipipa?


Valószinüleg nektek sem idegen a vizipipa fogalma, ha nem is próbáltátok, akkor láttatok már akár baráti társaságon belül, kávézókban vagy tévében. :P
Én már lassan négy éve szoros barátságban állok ezzel a dohányzási szokással, előszőr Kolozsváron egy számomra kedves kocsma-kávézóban a Bástyában találkoztam vele és nagyon gyorsan megkedveltem. Íze sokkal finomabb és sűrűbb, változatosabb, mint a klasszikus cigarettáé és különböző ízekben élvezhető.

Eredetét illetően pontosan nem lehet tudni melyik kultúrában jelent meg előszőr, az első vizipipára való utalások 1588-ban találhatók, mint Hakim Abul-Fath Gilani iráni fizikus találmánya. A célja egy olyan dohányzásra való eszköz kifejlesztése, amelynek a füstje ugyanúgy élvezhető mint a klasszikus dohányzásé, azzal a különbséggel, hogy ennek füstje megtisztul a vízben, így csökken annak káros hatása. A dohányzás ezen formálya hamar divatossá vállt az Iráni és Arab nemesség körében, majd továbbterjedt egész Pakisztánban, Perzsiában, Egyiptomban, majd a XX-ik században egész Európában és Amerikában is ismerté vállt.


Maga a Narhilea koncepció Indiában alakúlt ki. Előfutára a mai kifejleszettt formának a narcsil, amely eredetileg kokuszhéj vagy tökből kifaragott flaska volt, amelybe szalmaszálat fűztek és úgy szívták.

Természetesen abban az időben kábító hatású növények képezték ezen dohányzás alapját, de abban az időben és főleg kultúrában a kender alapú növényeknek kimondottan gyogyító hatására figyeltek (érzéstelenítő hatás), illetve ezeknek különböző növényi ízekkel és fűszerekkel kevert pasztáját a "világban való elmélyedés" segítségére használták az elmélkedők.

A Perzsák megkedvelték és továbbfejlesztették, a kókuszhéjat díszes festett üvegflaskára és a szalmaszálat öntőcsőhöz hasonló résszre váltották, így alakúlt ki lassan a mostani formája.


A vizipipa használata az ősi időkben Indiában nemcsak egyéni, hanem presztízs kérdése is volt, a gazdagabb nemesi osztály nagy előszeretettel használta, majd szétterjedt a szegényebb osztályoknál is, kávázók és éttermekben.

A pipázás a 19-2o. században kifejezetten népszrüvé vállt a nők körében, fontos eszközévé vállt a teázás illetve különböző intellektuális összejöveteleknek

A vizipipa használata és etiquettje sokkmindenre kitér. Például társaságban közös pipázás alkalmával sosem adjuk át valakinek a pipa szivókáját, hanem letesszük az asztal közepére és aki szeretné használni az maga veszi el. E mellett kifejezett sértésnek veszik ha valaki a vizipipán égő szént használja a cigaretta meggyújtására, mert ez megzavarja az izzás ritmusát.

Különböző kultúrák különböző névvel illetik, megtalálható mint Shisha (Arab), Narhilea (Perzsia), Nargeela, Hookah (Egyiptom), Hubbly Bubbly (Anglia), persze mind mind ugyanarra utalnak, mi az egyszerüség kedvéért a vizipipa megnevezésnél maradtunk :)


A vizipipa használata nem egyszerűen a dohányzás, hanem annak művészete. Használatakor a gyümölcs ízesítésű dohány a vizipipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. Előkészítése nagyon egyszerű, a dohány egy kerámia tölcsérben van elhelyezve, amelynek az allján kis lyukak találhatóak, ennek tetején szén ízzik. A keletkező füst átáramlik a vizipipa csövén és az üvegben található vízen átáramlik, mintegy megtisztúl. Ezáltal a füst hideg és sűrű marad, amely megvédi a szervezetet a fórró füst káros hatásától. A dohány aromálya 45perctől egész egy óráig élvezhető.

Az elmúlt egy órában én is szintén ezt tettem, talán mindazoknak a kedvét egy kissé meghoztam,akik kiváncsiak és nyitottak új dolgok kipróbálására, vagy akik dohányoznak, de kevésbé szeretnék a tüdőt megerőltetni az 1ooo fokon égő cigarettával és kipróbálni valami újat.

...és természetesen ahogyan bármilyen dohánynál így szokás, itt sem marad el a "Tutunul dăunează grav sănătăţii" fejezet: a Vizipipázáshoz ugyancsak DOHÁNYt használnak, ami természetesen káros az egészségre, aki szeretné még egészségesebben kipróbálni, az lelkiismeret furdalás nélkül megteheti, mivel található egyszerű herbal alapu íz is, persze a füsttől ez mitsem véd, de legalább megmarad az élvezet ;)








2010. október 12., kedd

Kedvenc káros szenvedélyem I. rész: Meddig egészséges a káros?

Ki mit szeret a legjobban a világon?

Na persze, tudom tudom, erre a leggyorsabb válasz valószínüleg vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család, a szerető. De ezen is túl, mi az amit az ember a legjobban szeret?...a saját szenvedélyét. Az emberi egocentrizmust igazán azokban a dolgokban lehet kiélni, amelyek nem másokkal kapcsolatosak, hanem saját magunkal. Persze itt is azok állnak a legszerencsésebb helyzetben, akiknek a szenvedélyük egészséges, mint például a sport, a fotózás, a hegymászás, de valljuk be ezek nem föltétlenül elegendők. Imádjuk a káros szenvedélyeket mi emberek, szeritem főleg azért, mert ahogyan világ ugyanúgy mint a gyerekektől elvárja a tökéletességre, a jóra való törekedést, ugyanúgy tőlünk is elvárja ezt.

Nem csak a gyerekek kapják meg a lehetőséget a kilépésre ebből a "szabályrendszerből" akár titokban, akár nem, hanem a felnőttek is. Ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben, amikor eldöntöttem, hogy írok a saját szenvedélyemről. Ebben a témában olvasgatva ijesztően tapasztaltam, hogy bizony a káros szenvedélyek skálája elég széles, az ártatlan titokbeli cigarettázástól, az evés kényszerétől a kokainfüggőségig bárhol elhelyezhetjük magunkat...azt már mindenki maga dönti el, hogy tőle függ a saját szenvedélye vagy a tükör a másik oldalára fordult át.

Nektek mi a legkedvencebb káros szenvedélyetek? Beválaljátok? Én bevallom, hogy nagy erőbefektetéssel szoktam le a dohányzásról, de a füstről egyes egyáltalán nem szoktam le.

Az én kedvencem a vizipipázás.



Ez az egyik legelterjedőbb új formálya a dohányzásnak, vannak, akik a legális drogok közé sorolják egy kis torz meggondolással. Valóban a cigaretta és a füst, legyen az majdnem bármilyen formában belélegezve káros az emberi szervezetre.

Akik erről írnak rengeteget, és segítenek másoknak leszokni nagyon tisztelem, sőt én is azok közé sorolom magam, akik segíteni akarnak azoknak, akiknek nehézségeik vannak. Ettől függetlenül sokan közülünk is akad olyan, aki szereti vagy megeszi a McDonald's kajáit lehörpintve melléje egy jó ülítő Colát, hisz tudjuk, hogy szar és teli van kémiai anyagokkal, amelyek gyilkosak, de olyankor ki nem sz..ja le? Szerintem ez a válasz....:) segíteni csak hitelesen lehet. Hiteles akkor vagy, ha benne vagy, vagy benne voltál.

Ezek a gondolatok csak úgy kijönnek hatalmas intróként, de kaptam egyszer egy levelet, egy pszichológustól, aki a súlyos drogokról írva egy körlevélben hatalmas fotót tett ki a vízipipáról.

Kényszert éreztem a válaszra, amelyben próbáltam megmagyarázni, hogy a vízipipa nem olyan káros, mint a cigaretta, dohány alapu, nem kokain, vagy fű, de az illető nagyon elszánt ellenharcos volt. A drog az drog. És lezárta....Valóban. A csoki is drog, mégis szeretjük. Ezért engedem el a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Valóban minden ami káros és élvezetes, az elfogultsághoz vezethet, szerintem ugyanúgy meglehet különböztetni a kár fokozatát a káros szenvedélynél, mint bárminél.

A sportoló lehet egészséges szenvedélyét űzi, de mégis csak akkor válik megszállottá, amikor szteroidokkal tömni kezdi magát. Nem mindenki szteroidos, aki szereti a sportot. Az élet nem fehér vagy fekete, itt a sok átmenet, a sok kutatás bebizonyítja, hogy a kezedben van a döntés.

2010. október 7., csütörtök

Egy kis tropikárium


Tehát az őszi nyomottság elleni harcból kiindúlva keressük a szépet és bizony nem is kell sokat böngésződni, mert Walesben sok lehetőség nyílik a szórakozásra, akár éjjel vagy nappal vágysz rá. Még nem sikerült nekünk egy éjjeli szorakozóhelyet kipróbálni, de nagyon nyitottak vagyunk rá, mivel egész európában híres az itteni fiatalok szorakozási szokása....sajnos nem azért, mert olyan jól csinálják, hanem azért, mert a legjobban itt ütik ki magukat a fiatalok a részegségben, álitólag anyira, hogy 1o-ből 3-at a sürgösségen ébresztenek fel...
Na de ez egy másik alkalom témaja lessz...:)


Swanseaban találtunk egy kis tropikáriumot, ahol különböző exotikus növények és állatritkaságok találhatóak, és úgy döntöttünk ellátogatunk és megkukkoljuk milyen lehet egy kis trópus a hideg klíma közepén.
Én nagyon kiváncsi voltam az ott található kis Gyapjasfejű Tamarin majmokra, másnéven Liszt-majmocska, amelyekből még állítólag csak 1ooo pédány található a földön.
Ez a gyönyörüséges kis "rokker hajú" állat magyar nevét a Liszt Ferencéhez hasonló hajkoronájáról kapta és mindössze 475 g, tehát kb. olyan kicsi , mint egy bögre és annyit nyom mint egy felesüveg.

Ez volt a legkedvesebb kép, amit a neten kaptam, saját fotót a lenti okok miatt nem tudtam készíteni...khm.

Legfőbb tevékenységük a táplálkozás, játék és veszekedés a társaikkal...persze nekem sikerem a megtekintésükben az volt, hogy amikor végre közel jött az egyik kis példány, hogy megnézzem közelebbről is, az nyugodtan leült az ágra és élő önkielégítésben volt részünk. Ennyit a lelkesedésről. Az első gondolatom az volt, hogy hát igen, ez ősidők óta benne van a férfi fajzatban, és azóta sem változott semmi...:))))

Mindemellett nagyon sok szép trópusi növényeket, japán rózsát (kép balra), aloe verat, hatalmas kaktuszkat, ausztráliai növényeket, borsfát láttunk, benti vízesés (kép fent), trópusi párás levegő, kellemes meleg és hatalmas fotoszintézis tanúi lehettünk :D

A másik kellemes meglepetés a sokszínű lóri papagály, amelyek nagy zajt csaptak és nagyon elvenen repkedtek a fejünk fölött.
Olyan érzésünk volt, mintha őserdőben lennénk, ahol ezek a madarak rendesen kukkolnák mit keresünk a területükön.
Nagyon aranyosak voltak, ez az ausztráliai faj nagyon érdekes madárfaj, csupa szín és elevenség, a színes tollazata pedig elegáns megjelenéssel színesíti a természetet. Sikerült egy fotót készítenem róluk, elég nehezen a benti párás levegő miatt, ami a fotógép lencséjét is elpárásította, de erre nagyon büszke vagyok, mert itt olyanok, mintha egyenessen beáltak volna egy fotóra :D



2010. október 3., vasárnap


Most az ősz beköszönésével itt Angliában sokkal jobban megéljük a sötét égboltok és a sűrű hidegesőzések miatti a hangulati ingadozásokat, az úgynevezett "up side down" érzését. Mi azzal vagyunk szokva az őszt illetően, hogy igenis ha rossz idő van, akkor reggel jól felőltözve indulunk a napnak és az estét egy csendes filmnézéssel zárjuk. Ez az elmúlt időben lehetetlen projektnek bizonyult, mármint tervezni előre a hetet, egyeztetni a szabadnapunkat a jó idővel.

Angliának ezen területére jellemző az óceáni éghajlat, walesben a nyarak hűvösek, átlagban júliusban 14- 17 °C, télen +2 és −4 °C között ingadozik, a levegő párás, épp ebből az okból kifolyólag nagyon gyorsan felhők gyűlnek a tengerparti kellemes séta alatt, aztán menekülj ha tudsz a
hűvös eső és a 3o mérfőld/óra sebességű szél elől....:)))

Így szokás errefelé, hogyha az emberek a családi délutánt a tengerparton töltik, akkor nem fürdődresszet és napszemüveget visznek magukkal, hanem vastagon öltözve autóból bámúlják együtt a gyünyűszép sziklás tengerpartot egy-egy jó forró kávé, kóla és gyorskaja mellett...mindezt nyáron!!!



Mostmár persze ősz van, így nemcsak a hőmérséklet, hanem az embereknek hangulata is rohamosan a szomorúság, az ezt követő bezárkózóttság fele halad, álítólag elfogadott és nagyonis figyelemre méltó depressziós időszak következik az angolok számára, illetve az ittélők számára is, ami majd divatosnak is nevezhető.
Mindez tart október és március közt, úgyhogy mi úgydöntöttünk bizony harcolunk az őszi divat ellen és halmozzuk az örömöket, mikor mivel lehet...
Egyenlőre a szauna és az uszoda nagyon kielégítőnek minősűl :D

2010. szeptember 29., szerda

Engedd magad EL

Egy trailer, egy újabb szerelmes történet hollywoodi sztájlban..amik általában mindig ugyanarról szólnak. Ezt gondoltam első megitélésre a legújabb filmek közül az EAT PRAY LOVE című filmről. A trailert megnézve valószínünek tartottam, hogy ez is , mint bármelyik más romantikus dráma elcsépelve tépi szét, ami tulajdonképpen vágyaink egyik alapkövét képzi.
Trailer:




Tévedtem. Valóban sok elemet felhasznál egy hagyományos szerelemüldöző filmekhez hasonlóan, de mégis olyan mód hozták létre a filmet, hogy végig élvezhető volt.

Történetileg egy olyan nőről szól (Julia Roberts alakításában), aki a házasságának első éve után egyre többször ébred rá éjjelenként, hogy az élete egy tökéletes vágányban halad, ez mégsem teszi őt boldoggá. A valóságtól eltérően a filmben Liz Gilbert kilép, mégpedig nagyon drasztikus módon a biztonságos életéből, otthagyva karierjét, házasságát, annak reményében, hogy megtalálja önmagát. Számomra a filmben élményt nyújtott, hogy a rendezés, a helyszínek választása, a díszletek fantasztikusak, a jelenetek nagyon összefüggésben állnak a rengeteg helyszín ellenére. Ezáltal a filmnézőt egy érdekes utazásra hívja a világ három legegzótikusabb helyére: Olaszország, a szenvedély, a kihívások és az ízek világába, India, a spiritualitás bölcsője és Bali misztikus helyeire.
Természetesen rengeteg kritikát kapott a film, amelyek között a negatív is szerepel, ennek ellenére úgyérzem a filmbeli szereplő belső útját nagyon szépen megképiesítették. Nemutolsó sorban érdekes a filmben a helyszínek és az érzékszervek az ízekkel való találkozása. Ezek kapcsolata is hordozza a filmbeli üzenetet: Ízleld az életet! (csak azt jó ízlelni, ami finom és örömmel tölt el...)

2010. szeptember 27., hétfő

Statisztikai magyarázatok



Pontosan három hónap kiesés a bloggszerkesztésben olyan, mint a rég nem gyakorolt önkifejezés: sok sok esemény van az életedben, és mégis úgy érzed, hogy ezt elmesélni, kifejezni, ebben az esetben megírni miért. Aztán az események felgyülnek, mindig azokat az eseményeket látod bekövetkezni, amiért nem ültél neki. A gondolatok, az érzések és az események ennek következtében egybemosódni látszanak és eljutsz arra a pontra, amikor már biztosra veszed, hogy végülis a nyilt naplóírás csak olyan esteben érdemes, ha tudsz ezáltal az életed hangulatállapotáról egy mások által megemészthető történetet írni.
Én bevallom ebbe az ördögi körbe bele is toltam magam és igazából végig kerestem a megfelelő pillanatot, történést, hangulatot, tárgyat, amiről leülhetek és úgy mesélhetek, hogy én is érezzem, IGEN ezt szeretném megosztani. Az ördögi körnek sajnos az a rossz oldala van, hogy mindenről azt kezdtem érezni, hogy nem érdemes leírni.
Látván az embereket, a bloggokat rájöttem, hogy jobb olvasni mások élménybeszámolóját és én az ellustulás folyamával sodródom a semmi fele.
Ez a helyzet az önkifejezéssel is azthiszem. Az életben bármit eldönthetünk, elhatározhatunk, ha a folyamatos jól meghatározott, megmagyarázott halogatással elfelejtetté nyilvánítunk, és a végén a jó öreg gondolatok rossz érzésekké préselődnek össze, a
mit már nem is érdemes sem kimondani, sem elmesélni.
Lehet összefüggéstelennek látszik a párhuzam a bloggírás és az önkifejezés között, de aki már látta önmagát meghazuttólni az élet bármelyik területén, az tudja, hogy miről beszélek :)

Ebben a három hónapban nekem is megtörténtek azok a az események, amelyek nagy hatással voltak rám, és a kimondás helyett csendet szültek bennem. Az első igazi távollét az otthontól, annélkül, hogy úgy dönthettem volna, na most szükségem van a feltöltődésre és hazaugrom, így minden erőmmel az itteni feltöltődési lehetőségeket kerestem.
Popper Péter halála. Bennem nagyon sok élményt halmozott fel, elevenített meg, és a csend az, amivel ünnepelhettem azt, hogy sokáig közöttünk lehetett.
Maga az elmúlás,a z öregedés gondolata. Nehéz belekostólni abba az életbe, ahol felkészületlenül látod és megéled az öregedéssel járó következményeket, és van valami, ami még nehezebb...harcolni minden erőddel azon, hogy mindezt úgy fogd fel, mint természetes velejáróját az életnek. Sok élmény jár az öregotthonban való segítői munkával, de szivesebben maradsz a halgatással. Ettől függetlenül ha van olyan köztetek, aki belelátna ebbe, akkor mesélhetek arról milyen nekem egy olyan öregotthonban dolgozni, ahová sokszor azok az emberek jutnak el, akiket a család vagy a korház a csendes elmúlás elötti állapotába küldenek.

A munka. Ez az ami folyamatosan ottvan, és majdnem minden nap legfő
bb eseménye a fáradság.
Mielőtt a szabadságomat kivettem volna egy kis statisztikát számoltunk és olyan eredményekre jutottunk, amit nagy kacagás követett.
13 hét munkáját kiszámolva az eredmények szerint 766 orát dolgoztam. 766 óra munka heti átlaga 59 óra per hét, én 6 napot dolgozom egy héten, az napi leosztásban 1o órát jelent, tehát a hét napból hatot 1o órás átlaggal dolgoztam le. Egy hét 168 órából áll, ebből 6o órát dolgozom. A 1o8 óra maradékban jut egy 24 óra szabadnapnak és a többi nagyrészt éjjel.
Így a kacagást egy jó kiadós pihenjünk rá alvás követte.

Ha valaki megkérdi tőlem mi a hobbim, nagy megelégedéssel kitudom jelenteni, hogy az...alvás.
:)

2010. június 29., kedd

Apró örömök



... s hogy az otthon izét se felejtsük el, a legutóbbi szabadnapunkon úgy döntöttünk, hogy megidézzük a kerti hússütés szellemét. 10 nap nonstop munka után nem csak a pihenésre, hanem a húsra is fájt a fogunk erősen. Szóval sör, miccs, húsi, barbeque, haverok, zene és a totál relaxról fogok írni most nektek.

Egy kis séta a tengerparton Tenbyben, majd vissza a zőldfüves valóságba, csináltunk magunknak kertet! Jeeeejjj!!!


Ahogy mondani szokták: "aki a kertjét ápolja, az a lelkét is", mi úgy döntöttünk, hogy megteremtünk magunknak egy kis nyugis környezetet, ahol a meggyfa árnyékában sziesztázhatunk néha, amikor már semmi más nem tölt fel csak egy jó pihenés az árnyékban. Így kis asztal, pokróc, két szék és ami még jár bele: társaság!!

A legutóbbi ilyen feltöltődésem alatt feküdtem a vadmeggyfa árnyékában, olvasgatva egy könyvet. Elmélkedtem arról, hogy tulajdonképpen milyen jó a folytonos elfoglaltság, hisz az idő lerövidül, a napok már nem is léteznek és csak a heteket számolod, amikor már a fellegekben leszel és repülsz haza egy kicsit megölelgetni azokat, akik erőt adnak a mindennapokra.

Itt is sok új ismerős kerül: Fülöp szigetiek, lengyelek, franciák (fotó). Érdekes története van minden egyes kultúrából származó ismerősünknek.

Nehéz összekötni és még nehezebb megszokni, hogy minden kultúra más viselkedésformát hoz magával. Sokszor ami nekünk barátságos, az másnak túl sok, ami nekünk rideg, az nekik pont jó.

Mostmár negyedik hónapja, hogy itt vagyunk, már a helyhez, az ételekhez hozzászoktunk, mostmár az embereket kell megszokni. Én nagyon nyitott embernek tartom magam, itt épp e miatt magam visszatartom, mert talán más hatást érek el, nem azt, amit én szeretnék.

Épp ezért összegyűltünk mi közép és kelet európaiak, és nagyot ettünk az életre. Még a tengerparti séta sem tudja nekem ugyanazt a feltöltődést nyújtani, mint a kertben a sütkérezés kacagással összekötve.

Igen, nagyon szép itt. De bevallom, ...egy kicsit hiányzik az otthon :)

2010. június 15., kedd



Ma pontosan három hónapja úgy ültünk a mellettem lévő épület ebédlőjében, hogy csak egymás szemébe mertünk nézni. Minden idegen volt. A padló mindenhol ugyanazzal a sütét kék fúrcsamintás szőnyeggel behúzva, az emberek nagyon gyorsan és érthetetlen akcentussal beszélnek, zavarban vagyunk..várjuk, mi történik.

Új munkahely, új ország, új helyzet. Még a szagja is más mindennek. Keresek valami otthonra emlekeztető képet, tárgyat, hogy biztonságban érezzem magam. Egyetlenegy, ami kalandot formál az egészből, az, hogy ketten vágunk bele, és nyitottak vagyunk sok sokat magunkba szivni, abból, amit itt tanulhatunk.


Mostmár az ágy kényelmessé vált és reggelente egymást ébresztve mosolygunk, s keressük mi legyen az aznapi kaland szelete.
Nem sokszor van itt jóidő, az emberektől érdeklődtünk, hogy mikor van olyan meleg, amikor vörösre perzselhetjük az "álompartokon" magunkat. Az ittlétünk alatt egy nap sikerült elkapni ezt a meleget, talán az első napja volt itt a nyárnak, mi nagyon élveztük :D

Aznap reggel rohanás a Tescoba, gyors fürdődressz vásárlás, törülköző és rohanás a viz mellé. Nem vicc, nem ámitás, itt ki kell használni a "meleg pillanatokat". A homok meleg, a part teli emberekkel, fagyis autó körül rengeteg gyerek, és mi.
A vizbe ki és befutások közepette eszembejut, hogy bizony én hetedik éve nem láttam tengerpartot.
Most olyan tengerparti övezetben élünk, ami habár nem meleg az év nagyrészében, de Nagybritannia legszebben ápolt , legtermészetesebb Coastal Park-ja. Habár nyáron legtöbbször a 18-21 fok a maximális és a viz hőmérséklete nem haladja meg a 16 C.-fokot (nem a meleg kádvizzel talál) , mégis felüditő érzés és pihentető egy hosszú séta a tengerparton.

Ennek a napnak tehát fontos szerepe van hétkönapjainkból, mert ekkor még a vizbe is belemerészkedtünk, mint a fenti ábra mutatja ;) .

A mai nap a sétáról szólt igy hát nekünk is. A feltöltődés sokszor egy sétában rejlik, ma Saundersfoot beach-et választottuk. Ez is egyike azon partoknak, amit a legnagyobb természetességben probálnak megőrizni, igy apály idején a tenger amit magából kimos, azt megmutatja. Olyan érzés mint egy leengedett akváriumban sétalni, ahol találsz élő kagylókból kirakott sziklákat, kis rákokat rejtőzni a homok alatt, tengeri csillagokat, ahogyan harcolnak az életbenmaradásért a napon, várva a dagályt, hogy megmentse...ma egyet megtudtam menteni azthiszem, visszadobtam a tengerbe.

Talán most úszkál megint a mély vizben:)

2010. június 7., hétfő

Az angol beteg..


A mai nappal már hetedig napja, hogy az angol szortyogásba belevágtam.

A nátha varázsos hatására ma nem a helyek számitanak élménynek a beszámolómban, hanem azok a gondolatok, amelyek a héten fogalmazódtak meg bennem, ime egy másik szelet:

Angol náthának keresztelem, mert nem olyan mint mi, hogy valamit eldöntünk és ha megkell tenni, akkor azt gyorsan és hatásosan. Nem. Az Angol és a náthája egészen más. Olyan, amilyen a munkastílusuk: lassú az előkészület, hosszú a lefolyása és az eredmény jónak tűnik noha, de igazából semmiben sem különbözik a mienktől. Valóban, az ország a mai árfolyam szerint a világ leggazdagabb helyének számit, sok eszköz van, ami rendelkezésükre áll, viszont itt a találékonyságot zokon is vehetik az emberek, annyira nem szokás gondolkozni.

Furcsának hangozhat ez a kurta párhuzam,de mivel sokminden más, sokszor Zsoltival viccesen állítjuk be az itteni életet, ami nagyrészt csak abban különbözik az otthonitól, hogy jobb az árfolyam és az emberekbe bele van nevelve, ha nem az ő feladatuk egy tévé bekapcsolása, akkor nem is értenek hozzá.

Így, mint önbizalom fejlesztést mindenkinek ajánlom megkóstolni az itteni életet, ahol a kelet európai embert sokan a térképen sem tudnak beazonosítani és mindenekelőtt Transilvánia egyenlő valami vámpírral, amiről hallottak, azt is a filmekből. Természetesen a tudja hol van Transilvánia? kérdésre is csend a válasz. A legviccesebb jelenet, amikor a kolleganőmnek elmeséltem, hogy milyen szép országból származunk, és a végén megkérdi tőlem, hogy: „S tényleg vannak furcsa emberek a hegyekben, akiktől félni kell?”azaz fogas emberek, mint utólag kiderült. Én is szeretném elhinni, hogy nem igaz ez az beszélgetés.

A másik, amit megkellett és még meg is kell tanuljunk, hogy a butaság, nem rosszindulat.

Emberek között élünk egy elszigetelt környezetben, ahol az hétköznapi élet szabályai megváltoznak. Meg kell tanulnunk olyan emberek között élni, akiknek az értékrendszerük más. Ők sosem jártak más országokba, legalábbis ritka, olyan is akad, aki soha nem járt Londonban, illetve ki sem járt a megyéből.

Avagy, ahogy Zsolti mondaná, ha megyét vált, viszi az útlevelét :-)

Mi úgy érkeztünk ide, mint akik most születnek újra, olyan éhséggel, hogy felfalnák a világot és most rá kell jönnünk, hogy a bennünk lévő vulkán az itt pihenőre tér, felfedezzük ennek a helynek a titkait és aztán kaland tovább!! ;)

Tizenhárom hete érkeztünk meg.


2010. június 3., csütörtök



...és mivel Anglia nem London és London sem egyenlő Angliaval engedjétek meg elmeséljem, hogy jártam a világ végén. Vagy akár a kezdetén ha ugy tetszik!
Ha szeretnétek halhatatlannak és egyben nagyonis apró kis porszemnek érezni magatokat a világegyetemben, akkor ajánlom nektek is elmenni a "Zöld hid"-hoz, avagy a Green Bridgehez: Isteni milyen gyönyörű négy emelet magasságábol rátekinteni arra, ahogyan elszakad Anglia partja az Atlanti óceántól. Történt egyszer, amikor az angliai partok elszakadtak az európai kontinenstől, és mindez még mindig ugyanúgy megmutatja magát, mintha most történt volna.

Mindeközben apró kis pingvinek mintha pletykálnának , olyan ricsajt csapnak és ülnek lazán a sziklák tetején, mint a világ urai. Emlékeztek a "Táncoló talpak"cimű rajzfilmre? Na az. Nagyonis az!
Merthogy mindig valahol elkezdünk élni, és aztán rájövünk, hogy halandóak vagyunk.
Én is úgyérzem, hogy amióta eljöttem otthonról, az életem is olyan gyorsan felpörgött, mint a kilóméterek az elején. Nagyon fárasztó néha, és egymást próbáljuk felpofozni, hogy pihenjünk, áljunk le néha, ne akarjunk mindent felfalni: pénzt, munkaórákat, idegennyelvet, tengerpartokat, na meg ugyebár a kajat sem. nagyon nehéz. Ezért is ritkábban tudok kiszakitani egy szeletet az életünkból és irni róla.


2010. május 21., péntek

Ezt a bejegyzést egy kis visszatekintőnek szentelem, mivel olyan sokminden történt két hónap alatt már, hogy visszamenőleg nem tudok mindent feleleveniteni.
Sokan már tudjátok, hogy az Angliába jutásunk tulajdonképpen Hollaniába készüléssel kezdődött, aztán erre nagyonis felkészülve vágtunk neki az útunknak. A Hollandia nem jött össze, e miatt először egy viág dölt össze bennem, de a kétségbeesés közepedte a lélekerő csak nem hagyott el s az úgymond "szerencse" is akkor ért minket, amikor tényleg a legnagyobb szükségünk volt rá. Két nap döntésidővel közel 1000 km-rel hosszabitottuk meg az úticélunkat.


Érdekes, milyen erő rejlik a kétségbeesésben és a haragban. Valamiért úgy érzem, hogy abban az esetben, ha otthon vagyunk és nem félúton Hollania fele, nem mertünk volna ekkorát változtatni a terveinken. Legalábbis nem két nap alatt... A közhelyek megint igazolódnak, mi is a "valamiért ennek igy kell lennie" cimszóval vágtunk bele, és lásd beigazolódott: ez az a hely, ami igazán újat tud nyújtani, hisz még nem jártunk sosem erre a helyre, sőt, más sem járt erre a helyre, hisz európaiak számára nem turisztikai célpont, igy minket nemcsak a sokkal jobb munkahely, hanem egy különleges tengerparti táj és érdekes kultúra vesz körül.

Minden héten, minden nap valami érdekeset látunk, tanulunk.
Nem tudom ti mennyire vagytok témában ami Angliát és a Waleszieket illeti, én nekem Anglia egyenlő volt Londonnal (lehet azért, mert csak ott jártam:D) és az azt környező területekkel, még amit neten, folyóiratokban láttam, lehet sarkitásnak tünik, de ehhez képest majdnem zéró az, ami ténylegesen itt megtalálható.
Nyugat Waleszről többet olvashattok a wikipédián, mi Pembrokesire megyében lakunk, amiről itt találtok egy pár linket, ha érdekel:

http://www.visitpembrokeshire.com/ - amegyéről egy pár infó

http://en.wikipedia.org/wiki/Haverfordwest - a városról egy pár infó


Ebben a két hónapban sok sok szép tengerpartot látogattunk meg, néha viccesnek tünik az, hogy az Ir tenger, az Északi tenger és az Atlanti Óceánra nyiló partok közül választhatok akár minden nap, ha egy kis megnyugvásra vágyom, vagy egy sétára a kicsi párommal.






2010. május 20., csütörtök

Végre! Az első szavak...:)


Habár már több mint két hónapja vagyunk úton, most sikerült létrehozni ezt a "naplót", vagyis blogba szedni gondolatokat, amiket megakarok osztani veletek. Mindezt Csillusnak és párjának Csabinak köszönhetően ( ajándék Ausztráliából:) ), mivel ők azok, akik támogattak és segitettek nekem ennek létrehozásában.

Szóval akkor ÜDV MINDENKINEK, értetek akartam a blogot, hogy megmutassam milyen szép helyekre jutottunk el.
Nagyon érdekes távol lenni az otthoni környezettől, mindenkinek ajánlom ezt a tapasztalatot, hisz annyira a betokosodásra, ami a "biztonságos", a "biztos", közel a családhoz stb. biztatnak az emberek: sosem marad el a biztonságos, mitöbb, talán a biztos ami biztos fogalma távol az otthontól fogalmazodik meg, igy látod magad több szinben. A mit hoz a jövő kérdését sosem bizhatjuk csak a szerencsére :)

Mottó: Minden a szerencsétől függ. De, mitől függ a szerencse?