Dehát a ruha az miért fontos??

Hazamenni olyan melegséggel tölti el az embert, mint amilyen elhatározással eldöntötted valamikor, hogy onnan el, az újba ki, az ismeretlenbe, a másba, a felnöttéválásba. Most pakolok. Hazalátogatok, és máris a sok felelőségemre gondolok és szeretetre, amit kifogok mutatni azoknak, akik engem messziről is pont ugyanolyan szeretettel tudnak magukhoz közel tartani.

Eszembejutott a bepakolásnál, hogy miért nekem annyi ruha be a nagy pakkba, hogy a cipzár hatba törik és ugrándozol, hogy beleférjen, majd úgyis szétpattan..és akkor jutott eszembe. Miért?

Otthon hagytam azt, ami a nőket meghatározza a hétköznapokban: a ruháim majd mind-mind otthon és én mégis gyúrom be a nőiességem és híúságomból fakadó ösztöneimet a sok ruhával együtt a táskába..hát fogtam magam és újra kiszedtem, megfeleztem azokat, amik csak opcionális ruhák és elengedtem magam. Mi lenne ha?...

Ha hazamennék és kinyitnám a szekrényeimet és szembenéznék azzal, amit otthonhagytam. A ruháimat beleértve. Otthon van minden olyan ruha, amiből kivetköztem és otthagytam az összes hétköznapi nagy és kis fontosságú emlékekkel együtt, hgy majd mint minden másból, ebből is újat teretek.

Miért is fontos ez?Nem tudom. Én nő vagyok és bennem ettől fakad a lényeg az utcára kimenéstől egy emlékekig. Képesek vagyunk ruhára pontosan megmondani mikor voltunk benne, hogy éreztük magunkat tőle, az első randin benne voltunk-e amikor megismerük azt akit szeretünk. A ruhadarabok, amiben a legtöbb bókot kaptuk, a nadrág, amiből készülünk kifogyni, vagy akár belehízni, mind mind fontosak számunkra.

Én most a bepakolási elégedetlenségemből fakadva elhatározásra jutottam. Engedem magam most hazalátogatni a helyre, ahol az emberekben otthont találtam és beleöltözni azokba a régi emlékeket adó ruháimba. Igy növelem 1oo%-os otthonlét megéléséhez az esélyeimet. Juhééé.