2010. május 21., péntek

Ezt a bejegyzést egy kis visszatekintőnek szentelem, mivel olyan sokminden történt két hónap alatt már, hogy visszamenőleg nem tudok mindent feleleveniteni.
Sokan már tudjátok, hogy az Angliába jutásunk tulajdonképpen Hollaniába készüléssel kezdődött, aztán erre nagyonis felkészülve vágtunk neki az útunknak. A Hollandia nem jött össze, e miatt először egy viág dölt össze bennem, de a kétségbeesés közepedte a lélekerő csak nem hagyott el s az úgymond "szerencse" is akkor ért minket, amikor tényleg a legnagyobb szükségünk volt rá. Két nap döntésidővel közel 1000 km-rel hosszabitottuk meg az úticélunkat.


Érdekes, milyen erő rejlik a kétségbeesésben és a haragban. Valamiért úgy érzem, hogy abban az esetben, ha otthon vagyunk és nem félúton Hollania fele, nem mertünk volna ekkorát változtatni a terveinken. Legalábbis nem két nap alatt... A közhelyek megint igazolódnak, mi is a "valamiért ennek igy kell lennie" cimszóval vágtunk bele, és lásd beigazolódott: ez az a hely, ami igazán újat tud nyújtani, hisz még nem jártunk sosem erre a helyre, sőt, más sem járt erre a helyre, hisz európaiak számára nem turisztikai célpont, igy minket nemcsak a sokkal jobb munkahely, hanem egy különleges tengerparti táj és érdekes kultúra vesz körül.

Minden héten, minden nap valami érdekeset látunk, tanulunk.
Nem tudom ti mennyire vagytok témában ami Angliát és a Waleszieket illeti, én nekem Anglia egyenlő volt Londonnal (lehet azért, mert csak ott jártam:D) és az azt környező területekkel, még amit neten, folyóiratokban láttam, lehet sarkitásnak tünik, de ehhez képest majdnem zéró az, ami ténylegesen itt megtalálható.
Nyugat Waleszről többet olvashattok a wikipédián, mi Pembrokesire megyében lakunk, amiről itt találtok egy pár linket, ha érdekel:

http://www.visitpembrokeshire.com/ - amegyéről egy pár infó

http://en.wikipedia.org/wiki/Haverfordwest - a városról egy pár infó


Ebben a két hónapban sok sok szép tengerpartot látogattunk meg, néha viccesnek tünik az, hogy az Ir tenger, az Északi tenger és az Atlanti Óceánra nyiló partok közül választhatok akár minden nap, ha egy kis megnyugvásra vágyom, vagy egy sétára a kicsi párommal.






2010. május 20., csütörtök

Végre! Az első szavak...:)


Habár már több mint két hónapja vagyunk úton, most sikerült létrehozni ezt a "naplót", vagyis blogba szedni gondolatokat, amiket megakarok osztani veletek. Mindezt Csillusnak és párjának Csabinak köszönhetően ( ajándék Ausztráliából:) ), mivel ők azok, akik támogattak és segitettek nekem ennek létrehozásában.

Szóval akkor ÜDV MINDENKINEK, értetek akartam a blogot, hogy megmutassam milyen szép helyekre jutottunk el.
Nagyon érdekes távol lenni az otthoni környezettől, mindenkinek ajánlom ezt a tapasztalatot, hisz annyira a betokosodásra, ami a "biztonságos", a "biztos", közel a családhoz stb. biztatnak az emberek: sosem marad el a biztonságos, mitöbb, talán a biztos ami biztos fogalma távol az otthontól fogalmazodik meg, igy látod magad több szinben. A mit hoz a jövő kérdését sosem bizhatjuk csak a szerencsére :)

Mottó: Minden a szerencsétől függ. De, mitől függ a szerencse?