Az angol beteg..

A mai nappal már hetedig napja, hogy az angol szortyogásba belevágtam.

A nátha varázsos hatására ma nem a helyek számitanak élménynek a beszámolómban, hanem azok a gondolatok, amelyek a héten fogalmazódtak meg bennem, ime egy másik szelet:

Angol náthának keresztelem, mert nem olyan mint mi, hogy valamit eldöntünk és ha megkell tenni, akkor azt gyorsan és hatásosan. Nem. Az Angol és a náthája egészen más. Olyan, amilyen a munkastílusuk: lassú az előkészület, hosszú a lefolyása és az eredmény jónak tűnik noha, de igazából semmiben sem különbözik a mienktől. Valóban, az ország a mai árfolyam szerint a világ leggazdagabb helyének számit, sok eszköz van, ami rendelkezésükre áll, viszont itt a találékonyságot zokon is vehetik az emberek, annyira nem szokás gondolkozni.

Furcsának hangozhat ez a kurta párhuzam,de mivel sokminden más, sokszor Zsoltival viccesen állítjuk be az itteni életet, ami nagyrészt csak abban különbözik az otthonitól, hogy jobb az árfolyam és az emberekbe bele van nevelve, ha nem az ő feladatuk egy tévé bekapcsolása, akkor nem is értenek hozzá.

Így, mint önbizalom fejlesztést mindenkinek ajánlom megkóstolni az itteni életet, ahol a kelet európai embert sokan a térképen sem tudnak beazonosítani és mindenekelőtt Transilvánia egyenlő valami vámpírral, amiről hallottak, azt is a filmekből. Természetesen a tudja hol van Transilvánia? kérdésre is csend a válasz. A legviccesebb jelenet, amikor a kolleganőmnek elmeséltem, hogy milyen szép országból származunk, és a végén megkérdi tőlem, hogy: „S tényleg vannak furcsa emberek a hegyekben, akiktől félni kell?” – azaz fogas emberek, mint utólag kiderült. Én is szeretném elhinni, hogy nem igaz ez az beszélgetés.

A másik, amit megkellett és még meg is kell tanuljunk, hogy a butaság, nem rosszindulat.

Emberek között élünk egy elszigetelt környezetben, ahol az hétköznapi élet szabályai megváltoznak. Meg kell tanulnunk olyan emberek között élni, akiknek az értékrendszerük más. Ők sosem jártak más országokba, legalábbis ritka, olyan is akad, aki soha nem járt Londonban, illetve ki sem járt a megyéből.

Avagy, ahogy Zsolti mondaná, ha megyét vált, viszi az útlevelét :-)

Mi úgy érkeztünk ide, mint akik most születnek újra, olyan éhséggel, hogy felfalnák a világot és most rá kell jönnünk, hogy a bennünk lévő vulkán az itt pihenőre tér, felfedezzük ennek a helynek a titkait és aztán kaland tovább!! ;)

Tizenhárom hete érkeztünk meg.