Ma pontosan három hónapja úgy ültünk a mellettem lévő épület ebédlőjében, hogy csak egymás szemébe mertünk nézni. Minden idegen volt. A padló mindenhol ugyanazzal a sütét kék fúrcsamintás szőnyeggel behúzva, az emberek nagyon gyorsan és érthetetlen akcentussal beszélnek, zavarban vagyunk..várjuk, mi történik.

Új munkahely, új ország, új helyzet. Még a szagja is más mindennek. Keresek valami otthonra emlekeztető képet, tárgyat, hogy biztonságban érezzem magam. Egyetlenegy, ami kalandot formál az egészből, az, hogy ketten vágunk bele, és nyitottak vagyunk sok sokat magunkba szivni, abból, amit itt tanulhatunk.

Mostmár az ágy kényelmessé vált és reggelente egymást ébresztve mosolygunk, s keressük mi legyen az aznapi kaland szelete.

Nem sokszor van itt jóidő, az emberektől érdeklődtünk, hogy mikor van olyan meleg, amikor vörösre perzselhetjük az "álompartokon" magunkat. Az ittlétünk alatt egy nap sikerült elkapni ezt a meleget, talán az első napja volt itt a nyárnak, mi nagyon élveztük :D

Aznap reggel rohanás a Tescoba, gyors fürdődressz vásárlás, törülköző és rohanás a viz mellé. Nem vicc, nem ámitás, itt ki kell használni a "meleg pillanatokat". A homok meleg, a part teli emberekkel, fagyis autó körül rengeteg gyerek, és mi.

A vizbe ki és befutások közepette eszembejut, hogy bizony én hetedik éve nem láttam tengerpartot.

Most olyan tengerparti övezetben élünk, ami habár nem meleg az év nagyrészében, de Nagybritannia legszebben ápolt , legtermészetesebb Coastal Park-ja. Habár nyáron legtöbbször a 18-21 fok a maximális és a viz hőmérséklete nem haladja meg a 16 C.-fokot (nem a meleg kádvizzel talál) , mégis felüditő érzés és pihentető egy hosszú séta a tengerparton.

Ennek a napnak tehát fontos szerepe van hétkönapjainkból, mert ekkor még a vizbe is belemerészkedtünk, mint a fenti ábra mutatja ;) .

A mai nap a sétáról szólt igy hát nekünk is. A feltöltődés sokszor egy sétában rejlik, ma Saundersfoot beach-et választottuk. Ez is egyike azon partoknak, amit a legnagyobb természetességben probálnak megőrizni, igy apály idején a tenger amit magából kimos, azt megmutatja. Olyan érzés mint egy leengedett akváriumban sétalni, ahol találsz élő kagylókból kirakott sziklákat, kis rákokat rejtőzni a homok alatt, tengeri csillagokat, ahogyan harcolnak az életbenmaradásért a napon, várva a dagályt, hogy megmentse...ma egyet megtudtam menteni azthiszem, visszadobtam a tengerbe.

Talán most úszkál megint a mély vizben:)