... s hogy az otthon izét se felejtsük el, a legutóbbi szabadnapunkon úgy döntöttünk, hogy megidézzük a kerti hússütés szellemét. 10 nap nonstop munka után nem csak a pihenésre, hanem a húsra is fájt a fogunk erősen. Szóval sör, miccs, húsi, barbeque, haverok, zene és a totál relaxról fogok írni most nektek.
Egy kis séta a tengerparton Tenbyben, majd vissza a zőldfüves valóságba, csináltunk magunknak kertet! Jeeeejjj!!!
Ahogy mondani szokták: "aki a kertjét ápolja, az a lelkét is", mi úgy döntöttünk, hogy megteremtünk magunknak egy kis nyugis környezetet, ahol a meggyfa árnyékában sziesztázhatunk néha, amikor már semmi más nem tölt fel csak egy jó pihenés az árnyékban. Így kis asztal, pokróc, két szék és ami még jár bele: társaság!!
A legutóbbi ilyen feltöltődésem alatt feküdtem a vadmeggyfa árnyékában, olvasgatva egy könyvet. Elmélkedtem arról, hogy tulajdonképpen milyen jó a folytonos elfoglaltság, hisz az idő lerövidül, a napok már nem is léteznek és csak a heteket számolod, amikor már a fellegekben leszel és repülsz haza egy kicsit megölelgetni azokat, akik erőt adnak a mindennapokra.
Nehéz összekötni és még nehezebb megszokni, hogy minden kultúra más viselkedésformát hoz magával. Sokszor ami nekünk barátságos, az másnak túl sok, ami nekünk rideg, az nekik pont jó.
Mostmár negyedik hónapja, hogy itt vagyunk, már a helyhez, az ételekhez hozzászoktunk, mostmár az embereket kell megszokni. Én nagyon nyitott embernek tartom magam, itt épp e miatt magam visszatartom, mert talán más hatást érek el, nem azt, amit én szeretnék.
Épp ezért összegyűltünk mi közép és kelet európaiak, és nagyot ettünk az életre. Még a tengerparti séta sem tudja nekem ugyanazt a feltöltődést nyújtani, mint a kertben a sütkérezés kacagással összekötve.
tyűű...ez mindszépésjó!
VálaszTörlésÜgyik legyetek!puszi