Seven Sisters West Sussex

Mostmár ha kutatjuk mit is együnk itt angliában, akkor menjünk egy kicsit ki a szabadba is. A mozgás jót tesz, ha még a szemmozgás a képernyőn az egyetlen fizikai megerőltetés(em) néha. :)

Dél Angliát, annak tengerpartjait Nagybritannia nyaralásaival hozzák kapcsolatba. A Brittek a nagyvárosi nyüsgésből, stresszből, hétköznapi kipufogócső gáz adagból menekülve Sussex partjaira utazva fújják ki magukat. Londonból rengetegen ide jönnek két - három napra, családi kiruccanásra. Autóval egy órányira, vonattal másfélóra, így könnyen elérhető és aránylag ólcsón (angolzsebre mérve).

West Sussex és East Sussex partjai a Blue Flag címmel büszkélkednek, ami a tisztaságát illetve rendezettségét jelzi, a világon 3650 ilyen part található. Itt.

Dimbes-dombos tája lehetőséget nyújt hegyi túrázástól, piknikezés, úszás, halászat, kajakozás és még sokmás programra.

Mi mindebből még nagyon kevés helyet tudtunk meglátogatni, ebből a legszebb és a világszerte ismert Seven Sisters szikláit tudom kiemelni.

A Seven Sisters krétás sziklasor a South Downs Nemzeti parkban található, 280 hektáron fekszik Seaford és Eastborne között hosszan. Sok film jelenetnek adott helyszínt, mint a Robin Hood vagy a Atonement.

Egy kis kép ízelítő, ha valaki erre jár szivesen leugorhatunk egy piknikre, az álompartra :)

Főzzünk angol módra (?)

Ami itt Angliában jó, azt én szeretem levadászni és persze itt sem kolbászból húzzák a kerteket, sőt kolbászt itt vadászni kell, hogy finomat találj.

Kaja szempontjából nagy teszt volt Walesben lakni, hisz ott annyira kinnt voltunk a Brit civilizáció előrehaladásából fakadó előnyös tényezőknek kaja szempontjából (is),komolyan elhittük, hogy a Brit emberek majnem mindent pire / püré formályában esznek meg.

Egy ebéd összehasonlítva az otthonival ég és föld. Mi otthon levessel kezdünk, ugyebár arra neveltek, hogy az az egészséges, utána folytattuk a másodikkal, ami jól kisütött vagy elkészített, ízesített kajából áll, körettel melléje. Otthon ha nem használsz fűszert, akkor távol állsz a főzéstől. A kulináris érdeklődésünk itt hamar csődbe ment, hisz folyamatosan szétfőtt, püré állagú és barna trutyival leöntött íztelen ebédeket kaptunk (az úgyn. gravy).

Ez alapvetően csontlé szószból kifejlesztett, pórrá alakított öntet, úgy eszik a kajával, mint mi a tejfölet a töltött káposztával. De NEM OLYAN. Kulináris kétségbe esettségünk jeléül megkérdeztük angol ismerőseinket, hogy mindig ilyen kaját esznek-e, el is mentünk vendéglőbe végignézni a menüt, de pechünkre az étlapon feltüntetett kaják, sőt, a nép az étteremben mind mind ezt a kaját ette. El kell lassan hinnünk, mostmár másfél év távlatából, hogy bizony itt nem csak bal oldalon vezetnek, hanem a főzési ízlést is egész másik oldalról vezetik. Ami otthon a szétfőtt kategóriába tarozik, az itt a pont jó :) Na de hát ez az egészséges itteni megközelítésben.

Viszont ami jó az jó alapon elmondhatom, hogy vannak érdekes receptek itt is, és a híres Fish and Chips meg ment sok elfőtt kajától. Természetesen mindenkinek más élménye van an angol kajáról. Ez a főzött kategória, a kész kaját már otthon is előszeretettel veszik meg az emberek. A kajáról kialakított véleményem a főleg idősek otthonában szerzett élményeimre épül. Most tartok ott, hogy kutatom a számomra ízletes angol recepteket. A nekem bejön kategória és ami otthon is jó receptnek bizonyulhat a Bread and Butter Pudding - desszertként nagyon ízletes ( klikk a receptre), a Jacket Potato és ha még kapok majd írok róla :D

Farm Shop UK

A blogbejegyzések hiányosságai a nyárra foghatóak..teljesen. Ez azt jelenti, hogy számomra az internet és annak csodálatos világa teljesen elavúl a nyári hónapok idejére. Vagy lehet inkább csak átalkul, de mindenképp a lényeg az, hogy ebben az időszakban olyan keveset használom a gépet, hogy néha néha a port le kell töröljem róla :). Mondjuk ezt nem is bánom, hisz sokan vannak, akik a nyarat kihagyják és annyira mélyen beúsznak az internet mély tengerébe, hogy majdnem belefulladnak.

DE mostmár lassan lassan eljön újra a kellemes szeles időszak itt Dél Angliában is, eddig védte az Isle of Wight Bognor Registől a szeleket és hozta a meleget, de itt is kivétel nélkül az angol időjárás ráteszi a kezét a hétköznapokra. Míg otthon még a vénasszonyok nyara 28 - 29 C. fokig nő, itt már megint örvendezünk a 18 - 19- nek. De van nap és van sok sok gyümölcs!!

A farmok mellett elkocsikázol, az almák gurulnak ki az útra. Az országban az emberek elurbanizálódtak és ez által jöttek létre az ugyn. Farm Shop- ok.

A gazdálkodók a gyümölcsöseiket megnyítják a városiak örömére és parkolókat tartanak fennt ahová lehúzhatsz és szabadon bemehetsz a gyümölcsösbe, ott saját magadnak leszedheted a gyümit és majd bizonyos pénzt befizetsz. Tied a gyümi és tied az élvezet :)

Nagyon tetszik nekem ez a Farm Shoppos lehetőség, mert habár Erdélyben is sok a gyümölcsös de én is inkább városi vagyok, nem föltétlenül jártam otthon sem gyümölcsösökbe, inkább a piacon vettem meg. Minden esetre nagyon élvezetes kimenni és járkálni az almafák, a körtefák, szilvafák soraiban, leszedni magadnak.

Másnál már rég, nálam még csak most jött el az első lekvárfözés ideje így találkoztam a Farm Shop ötletével. A világ itt olyan más sokszor, olyan jól esik amikor belekostolok a szilvába és az mégis ugyanolyan ízű, mintha otthon lennék. :)

Countdown to Transilvania

Mostmár tizenkilenc nap, két óra harminc perc repülő út és három óra kocsikázás választ el a hazaékezéstől. Ez a leghosszabb idő, amit itt töltöttünk hazalátogatás nélkül Angliában. Az itt élés titka sokszor a honvágy szépségének megélése. Nyolcadik hónap után elmondhatom hazalátogatni számomra nemcsak feltöltődést jelent, hanem meggyőződést is arról mennyire fontos tudni hol vagy otthon.Talán az ember le éli az életét idegenben, vannak akik 3 vagy 25 év távlatából akár de már csak emlékek kötik Erdélyhez, számunkra az otthon eltöltött idő egészen mást kezd jelenteni. Még relatíve kevés időt töltöttünk Angliában, hisz másfél év tovarepül de ez alatt az idő alatt sok minden tisztázódik az emberben. Bennem először is az, hogy bármennyi időt töltsek el a világ bármelyik részén, ha rendszeresen hazalátogatok a hovatartozás értéke bennem marad és ügyelek arra, hogy a "pszichés urbanizáció" ne faljon fel és Erdély ne csak az emlékek albumában legyen fontos, hanem élő, rendszeres közege legyen az életemnek.Az angolok tudása az Európai országokról sajnos nagyon korlátozott, a mindenki által ismert Drakula az igazán egyetlen olyan távpont, amivel betudják határolni "Transzilvániát" mint valamilyen soha nem hallott országot, és egy kis segitséggel Romániát.

Ez bizonyos szempontból szerencsés helyzet, hisz legalább van egy olyan évszázados hiedelem, ami meseszerűen beivódott az emlékezetükbe. Viszont a magyarok és a székelyek létezéséről kevesset tudnak itt az emberek. Nagyon hisznek a hiedelmekben, talán azért, mert kulturális vagy folklorikus múltjuk kevés, vagy talán nekünk nem sikerült igazán ezzel még találkozni.

Kiváncsi lennék az újonnan kialakuló Székelyföldi Legendárium és a mesebeli megközelítések a múltbeli valóságról, történelemről mennyire növelné az angolok elképzelését, érdeklődését és tudását Erdélyről. :)

Hétköznapi triatlon

Ki a sportban éli ki magát és a határait, én többé kevésbé sikeresen a hétköznapjaimban rohanom le a köröket, amelyek sportszerűnek számítanak néha, akár hasonlítani is lehetne a triatlonhoz.

Bognor Regis kellemes kisváros, telisteli virágokkal, kis és nagy parkokkal, kutyákat sétáltató emberekkel, és itt végre az idő kedvez és újra szerezhettem magamnak egy biciklit amivel végig pöröghetem a hetem és fel is fedezhetem a környezetet.

Érdekes módon ez a város két évvel ezelőtt a túl csendes vagy egy kissé kevés nekem kategóriába tartozott volna, de egy év totál izoláció a gallok rejtett tájain megváltoztatta a szemléletem: egy kisvárosban a tudat, hogy VAN központ és ott vannak ÜZLETEK és hajaj választék is, nagyon sokat számít. A kissé keserű szubjektív kritika ellenére a lényeg mindig a viszonyítás...nemde?

Így idehuppanva Bognorba felpörgött a munka változatossága, a szociális életünk, a motivációnk a saját nemzetiségü barátok szerzése és ahogy mondtam az elején bizony mindezek között a közlekedés felér néha egy kissebb triatlonnal:)

Reggel bicikli, végigteker a városon, majd bicikli ledob, gyalog megy bevásárol, haza gyorsan, végre idő van kicsit élvezni a főzésnek és a hazai ízeknek, majd autó jön, bepattan, körbefurikázza a helyet és este pihenésül mackagatyó, szotyi a kézben és végig sétál a parton nyugi szösszenet gyanánt.

Néha a hasznosat, a fontosat és a kellemeset így tudjuk összeegyeztetni és a fáradékonyságot leszámítva az öszintét megmondva nagyon jól érezzük magunkat:).

Vintage Cars találkozó Bognor Regisben

A nyár olyan gyorsan beszaladt a hétköznapokba, hogy már a Tusványosra várva indítottam be a visszaszámlálót a hazamenelt illetően. Már nem is számít hétköznap, hanem csak a hetek repüljenek, repüljenek, hogy pakolhassam be a fesztíválos cipőmet.

Itt az emberek nagyon örvendeznek a napsütésnek, ki vitorázik, ki tengerparton kagylót gyüjtöget, mások egy sör mellett várják a naplementét. A nyár első napján nemcsak a gyerekeknek szolgáltattak érdekességekkel a városunkban, hanem a felnőtteknek is, az idősebb korosztálynak is találtak szemrevaló programot.

Itt Bognorban és környékén nagy kultusza van a régi "oldies" korszak felelevenítésének. Az idősebb korosztály gyereknapkor Vintage Car találkozót szervezett a part mellett. Itt látható volt mindenféle: 193o-as double decker busz, 1946-os tank, sportautó. Mindenki talált szemre valót. Ezekből egy párat lefotóztam, nagyon érdekesek és mindebben az a legkülönlegesebb, hogy nemcsak múzeumban vagy garázsban tartják őket, hanem a hétköznapokban is előveszik és kocsikáznak vele a mi örömünkre.

Ilyenkor ez a város kissé visszautazik a múltba. Nagyon szép. :)

Get the London "Look"

Minden második reklám, amit a tévé sugároz a szépség iparág terméke. Szemtől a szájtól a lábújjakig megmutatja mi a tuti, mi a sexy és hogyan kell ezt csinálni.

Ez a reklám ihletett engem is meg mint sok sok millió nézőt, csakhogy belőlem kacakást váltott ki.

Egy hete úgy jártunk, hogy három órát éjjel ottragadtunk a London Victoria Station-ön és ez a reklám jelmondata járt a fejemben: Get The London Look!!!..

miközben olyan csajok, illetve nők jelentek meg sorra (mondjuk inkább, hogy húzva egymást a földön), akik gyönyörűen felkészültek drága sminkszereikkel, hogy jól leihassák magukat a becstelenségig. Így kell ezt csajok!

Nem is a jelmondattal lenne a gond, komment nélkül nevezzük csak stage1, stage 2, stage 3-nek. Stage n.. fennt van a neten, vagy élőben minden night out éjszakáján. :D

Stage 1. : Mindenki ezt akarja!

Stage 2. : Ki elcsúszik, ki lecsúszik...GOT the London Look!

Srtage 3. : Ki(ről) lecsúcsott...Yeeeyy London Look!

Car Boot Sale Open!

Nagyon sok lehetősége van az embernek bárhol a világon a vásárlást illetően, természetesen a drága jelző mindenkinél a pénztárca vastagságának arányától függ. Angliában a fizetések és ennek megfelelően az árak egészen más minőségben vannak ránk befolyással. Mindenesetre egy dolog szembetűnő számunkra erdélyieknek: a pénz nemcsak több, hanem felhasználhatóbb is. Persze, ehhez nem kell egy zseninek lenni, hogy észre vegye bárki, aki eltölt itt egy kevés időt. Egy dolog biztos, a tárgyak, az ételek, a mindennapi szükségletekhez megvásárolható dolgok árban az otthonitól nem sokban térnek el (otthon az árakat illetően jól felzárkóztunk, s a bűnözésben..és ennyi), vagyis ha azzal vagy megszokva, hogy mindened meglegyen, de ne is pazarolj túl sokat, akkor az otthoni átlag fizetés kerül felhasználásra és ehhez képest megmarad a többi. Persze fontos kihangsúlyozni, hogy az angol életstílus és költekezési stílus felvevésével az itteni átlagkereslet is elmenne egy hónap alatt simán!

Számomra egy nagyon jó példa erre, hogy berendezkedni otthon vs. itt mennyire nagy gondot okoz. Otthon arról álmodoztam, hogy majd csak sikerül kibérelni egy lakást, na hát az nem lehetetlen sehol ha van munkahelyed, valahogy sikerül, a bútorok és a berendezés az már vagy családi segítséggel vagy...várhat. Jó, hogy van ahol lenni:))

Itt hasonló örömmel álmodoztam egy kis kuckóról, ami csak a mienk és otthon lehetünk benne és persze itt is megkapod a pénztárcádnak megfelelőt.

A berendezéshez nincs a család habár de van egy nagyon jó szokás az angoloknál, mindent felvásárolnak életük során, de mindezt vagy megúnják hamar, vagy egy ideig tartják és rájönnek, hogy minderre szükségük sincs.

Így kialakultak a Car Boot Sale nevezetű piacok Anglia szerte, amelyek mára hatalmas méreteket öltöttek helyenként. Ennek alapja a sok fölösleges és kevésbé vagy egyáltalán nem használt tárgyaktól való megszabadulás.

Minden héten legalább 2-szer felpakolnak az emberek, megtömik az autóikat és kigurulnak a Carbootsale-re és pár fontért eladják mindazt, amire már nincs szükségük. Mondanom sem kell, aki járt látta, itt találsz személyes tárgyaktól, antik tárgyaktól, zoknitól bútorig mindent. Székek, asztalok, gyűrük, Harry Potter DvD sorozat, ruha, fotógép, tükör, lámpa stb. stb. Estig sorolható lenne mi értékes dolog eladásra kerül pennykért.

Mindezeket üzletekben ötszörösért kapod meg. Sokszor belegondolok, hogy hazavinni is megérné. Milyen kár, hogy nagy dubát nem adnak el egy pár fontért:))

Nagy segítség számunkra itt, hogy míg a kereskedők is a piacokon rálelnek számukra értékes tárgyakra, mi szintén alkudhatunk magunknak hasznos dolgokat akár minden héten.

Nagyon sok segítségünkre volt a piac most is. Egy hétvége alatt berendeztük a lakásunkat. Mindez otthon egy használt tévét hozott volna az életünkbe. Nem is rossz:)

Képkockák

Teszünk, veszünk, méregetünk, vágunk, alakítunk. Mindent a mi képünkre alakítunk, ennek bizonyítéka egy olyan kis kuckó, amiben már pár nap után annyira otthonosan mozgunk, mintha mindig is itt éltünk volna.

:) Eddig azt hittem nem tudunk meszelni, tapétázni, most nemhogy sikerült, hanem egy kis vállveregetésképp elmondhatom, a képességeinkhez képest tö-ké-le-tes.

Olyan szép volt és jó tapasztalat karavánban lakni ( amely itt Angliában egy jól megtervezett lakásnak számít, nem autóval vontatós mint azt mi otthonról ismerjük). Mindenesetre örülök, hogy az a tapasztalat lejárt, mert olyan jó csendben alunni és csak az ablakpárkányon hallgatni éjjel az esőcseppeket koppanni és a mennyezet nem egy dobszólóra hasonlító hangot ad ki többé.

Kész a kiskuckónk, mostmár elégedetten folytathatjuk itt Bognor Regisben a tapasztalatgyűjtést. Kiléphetünk a tömbház ajtaján és mélyet lélegezhetünk a kellemes tengerparti szellőből.

Itt van. Minden itt van. :)

Előtte

Utána

Hwyl Fawr (Viszlát) Wales

Mostmár Bognor Regis-ben vagyunk. Ez egy egészen más tapasztalat!

Elsősorban....emberek laknak itt sokan, nem bárányok a réten. Emberek a városban című fejezethez érkeztünk az UK-ban való ittlétünk alatt.

Így az egy év letelte után egy sűrűn lakott területre jönni üdítő érzés olyan helyről, ahová az ember akkor vágyik, amikor elege van a stresszből és el akar menekülni a csendbe, az egyszerűségbe, hogy egy kis nyugalmat nyerjen. Ez határozta meg Walest.

A hely számomra a nyugalmat, a taotikus egyszerúséget, a harmoniát és a természet felülmulhatatlan művészi erejét jelképezi. Ezt hozom onnan magammal, és mindenkinek azt tudom mondani, hogy a paradicsomhoz közel álló tájképek és érzések öntik el azt, aki ezt a helyet meglátogatja. A blogban több helyen is fotókkal és leírásokkal próbáltam illusztrálni milyen szép tájak és tengerpartok vettek körül Walesben minket, ha valaki itt él UK-ban vagy messzebb és szeretne ellátogatni a gallok földjére, szívesen állunk rendelkezésre a legszebb helyeket megmutatni :)

Régebbi bejegyzés, fotók Waleszől: http://mesonaploja.blogspot.com/2011/01/2010-es-evben-szerencsenk-volt-olyan.html

Mi elérkeztünk életünk azon fejezetéhez, amikor újra a csörömpölő autók, zenétől hangos utcák, kacagástól és pohárkoccanástól hangos kávézók vonzanak, a lehetőség, hogy újabb emberekkel ismerkedjünnk, lehetőség szerint magyar társaság vegyen minket körül, erre vágyunk.

Ízelítő linkek itt, mozgasd az egeret :D

http://www.bognor-regis-holidays.com/

http://www.enjoyengland.com/destinations/find/south-east/west-sussex/bognor-regis.aspx

Bognor Regis, Butlins Holiday Resort

Első állomásunk Bognor Regis. Nagy örömmel fogadtuk, egy kellemes hangulatu kis kertváros, gyönyörű házakkal, színekkel, már már nyári színekbe öltöztetett parkokkal, virágok és sok sok ember, ez az ami így egy pár nap után eszembe jut, persze a legfontosabb ebben, hogy mégsem az a túlzsúfolt mint pl. London, hanem tőle egy órányira, ami szerintem tökéletes. Főleg nekünk, akik eddig öt kerek órára laktunk :))))

Bognor Regis földrajzilag nagyon jó helyen van, Anglia déli partjainak egyik tengerparti üdüllő kisvárosa. Jellegzetessége az angol déli partoknak, hogy az ország legnaposabb és homokpartokkal körülvett területe. Ide tartozik Anglia tíz legnaposabb városa, így Bognor Regis is.

Az ismerőseink, akik itt élnek bemutatták a várost, és körbeutazva minden jelét megtalálni a nyárra való felkészülésnek és a turistákat csalogató üdüllő parkoknak. Nem is csodálom, hogy fél London ide jár fürdőzni. Álítólag nyáron folyamatos koncert, tengerparti szórakozás és sok sok nap vár ránk!!!

Számomra Wales hideg, szeles partjai után ez olyan érzés, mintha tíz fokkal költöztem volna át a nyárba...azonnal! hehe

Innen már a főváros olyan közel van, hogy végre tervezhetek magamnak koncertekre való eljutástól haverokkal való találkozásik, mert így már kivitelezhetővé válik. Ha itt maradunk ebben a városban, akkor ezek a dolgok már karnyújtásnyira vannak. Ez itt sokat számít.

Folyt. Köv.

Tavaszi nagytakarítás

Akkora takarítás, hogy kiáll belőle minden hagyományos.

Ebben az évben a nagytakarítás nálunk sokkal többminden kidobásából fog állni, mint eddig. Kitakarítom a sok fölösleget nemcsak a házamból, hanem az életemből is. Az életünkből ebben az évben kiporóljuk a fölösleget, ami már nem kell, és idén is, mint a múlt évben úgy alakult, hogy kidobjuk a sok olyan "cipőt", ami szorít: a munkahelyünktet, a lakásunkat és átmegyünk Waleszből Angliába.

Elgondolkodtam az életemre nézve, hogy a váltások, amik általában meghatározták a jövőmet milyen formában jelentkeztek.

Érdekes következtetésre jutottam. Az elmúlt három évben mindig a tavasz hozta a legnagyobb változásokat. Közös ezekben a tavaszokban kivétel nélkül mindig a drasztikusság volt.

2oo8-ban amennyire ragaszkodtam Kolozsvárhoz, az ottani életemhez, olyan gyorsan kellett eldöntenem, hogy ezután hol élek, hol dolgozom, hol lakom.

Majd 2oo9-ben ugyanilyen gyorsaságban kellett döntenem egy nagy tanügyi börzén, a projektorra kitéve hol van még pedagógusi hely, város, falu egy egész megyében, hogy hova költözöm és kezdem megint újra.

2o1o tavaszán megint beütött a változás: jött egy munkaajánlat, menj Hollandiába. Nagy öröm, sok készülődés, felkészülés majd már út közben jön egy telefon, hogy kész, minden lefújva: a munkahely ahova tartotok már nem létezik....természetesen úgy döntötök, hogy visszanézni, hazamenni már nem megoldás. Szól a telefon: sorsdöntő ajánlat, szólnak Walesben van meló, ha kitaláljátok hogyan jussatok el oda,akkor várnak. Így jutottunk ide.

Most 2o11-ben, egy év elteltével és a drasztikusságok bevonzásával úgy döntöttünk megint kitakarítjuk a jól megszokott és "biztonságos" ittlétet. A hely gyönyörű, az élet egyszerű, de sajnos annyira egyszerű, hogy egyenessen nyomasztó. Mindenképpen lépni kell innen. Amikor ezt az ember tudja az életében, akkor vagy úgydönt, hogy abban él, amit nem szeret, vagy képes rizikófaktorokat felválalni és továbbállni.

Nekünk most ez a döntés megszületett, úgyhogy a leírásom kuszaságához hasonlóan fogjuk egymást és nekivágunk a kalandnak.

Hamarosan kocsi, pakol, napszemüveg, rockzene és mást sem viszünk magunkal, mint a sok sok szép emléket, hasznos tapasztalatot.

Nagyon köszönjük mindazoknak, akik ebben minket támogati fognak, a kaland mellett biztonságérzetet adnak és segítenek megtalálni Angliában azt a helyet, ahol olyan helyet találunk, amiben otthonosabban érezzük majd magunkat. :)

Magyar Állampolgáriasítás

Reggel felkeltem románként és este lefeküdtem magyarként.

Az esemény Március 17-én a Londoni Magyar Nagykövetségen zajlott. Nagyon kellemes élményben volt részünk, a fogadtatás kiváló volt, az elvárásaimhoz képest is pozitívan csalódtam. Az ünnepies fogadtatást Csák János Magyarország londoni nagykövete nyitotta, üdvözölve a Londonban első alkalommal eskütételre megjelenő romániai magyarokat. Harminckét magyar állampolgár született meg így Londonban, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az elsők között lehetek erdélyiként és a családomban is, aki ebben az élményben részesül.

Csák János egyik gondolatát nagyon is aláírom: "ebben a pillanatban képzeletben ott ülnek Önök mellett a nagyszülők, dédszülők, akik számára ez a perc nagy fontossággal bír, mert kérés nélkül vették el tőlük a magyar állampolgárságot ".

Elkoccintottuk. Magyar pezsgő koccantotta el az évtizedekre visszanyuló kimaradást.

Az eskütételt március 15 alkalmából egy ünnepies megemlékezés követett, ahol összegyűltünk meglepően sokan, öregek és fiatalok egyaránt. Nagyon sokan képviselték az idősebb korosztályt, számomra ez különös és megtisztelő érzés volt. Londoni magyar gyerekek szavaltak, elénekelték a Szózatot és kis előadásokkal tették még ünnepélyesebbé az eseményt.

A képre rákatt több fotó megjelenítésére!

Az összetartozás és találkozás öröme mellett a hasunk örömére is gondoltak a nagykövetségen, tálalásra került csirkepaprikás, nudli, töltötttojás, flekken, kókuszgolyó, mind mind az otthon ízét tette még édesebbé. :)

A londoni nagy találkozást nyugodtan nevezhetem "transilvanian hungarian meeting"-nek is, hisz ez volt az a nap, amikor első alkalommal találkozhattunk sok Nagybritanniában élő erdélyivel, Besztercéről, Váradról, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Magyardécséről és Sepsiszentgyörgyről származó sorstársunkkal.

Egy biztos. Ez az alkalom nemcsak a "magyarságunk" kezdete, hanem annak is a bizonyítéka, hogy Angliában sokkal több erdélyivel volna lehetőségünk barátkozni, mint itt Waleszben. :)

MA EGY ÉVE WALESZBEN

A mai napon múlt egy kerek éve, hogy megérkeztünk Waleszbe!!!

Az egy év alatt sok sok szép emléket gyűjtögettünk össze, sok szép pillanat, amit hazalátogatásunk adott segített itt jobban érezni magunkat. A blog írás ötlete azért született meg, hogy a barátaink és a családunk rendszeresen kapjon tőlünk visszajelzést és öröm számomra látni, hogy sokan mások is érdeklődéssel olvassák a sok sok Mesóblábláblát :)

Az egy év alatt 4 1o2-en klikkeltek a blogra, a csúcshónap november volt, amikor 768-an olvasták el a bejegyzéseket. Meglepődtem milyen sok országból tértek vissza rendszeresen olvasók, a legtöbben Romániából (2189), Egyesült Királyság (912), Magyarországról (4o9), Ausztráliából (325) és Egyesült Államokból követték a blogot, de még akadt olvasó Törökországból is (kiváncsi vagyok ki lehet az:) )

Köszi mindenkinek, aki olvas, aki hozzászól, aki nem szól hozzá, aki like-ol, mindez okot és bíztatást ad ahhoz, hogy továbbra is írogassak!!!

Ranschburg Jenő önmagáról 1

Pszinapszison a szemembe nézett és mikor mondtam hogy apumnak dedikáltatom a könyvét, azt mondta mély hangon, hogy "Üdvozlöm édesapádat".

Soha nem fogom elfelejteni a szemei mélységét es azt a melegséget amit adott a szívemnek. Élni fog továbbra is. Nekünk kell életben tartani :)

Ranschburg Jenő önmagáról 2

"Súghatok valamit? Nem hiszek a halálban. Nem hiszek abban, hogy meg fogok halni (...). Másoknak eljön, nekem biztos nem. Én a magam részéről nagyon szeretek élni és mindig teli vagyok tervekkel, és azt szeretném ha mindenki így élne.

Úgy kell élni, mintha örökké tartana az élet. Imádkozni kell úgy, mintha rögtön meghalna az ember."

, és

Eskütétel

Csöng a telefon egy pár órája...

- "ön Péter Emese?"

- "Igen, tessék."

- "..akkor jó hírem van önnek, Március 17-én kérem jelentkezzen a nagykövetségen és tegye le az esküt a Magyar Állampolgárságra"

És ennyi.

Milyen egyszerűen hangzik igaz? Nagyon nagy örömmel fogadtam ma a hírt, egy másodperc töredéke alatt lepergett előttem, hogy milyen utakat nyit meg előttem ez a rövid telefon, úgy jogi szempontból, mint a "hovatartozás" szempontjából és egész mostanáig gyomorideggel tölt el.

Én talán soha sem fogom annyira sem megérdemelni, sem értékelni, mint nagyszüleim vagy dédszüleim, egyszerűen hozzám jut majd ezzel el a jog arra, amit ők elveszítettek.

És nekem milyen egyszerű volt most. Csak a papírokat kellett összegyűjtenem, és leadnom egy kis ablakon keresztül..amire kíváncsi vagyok, ez a papír mennyire fog hitelességet kiváltani az eleve "magyarnak" született emberekből ránk nézve és mennyire fog bennünk megszületni a magyar állampolgárság.

Egyenlőre csak azokkal a kérdésekkel találkoztam, hogy "mire lesz neked ez jó?"

Csak a haszonért nem érdemes...de jogos.

Venetia...PREGO

A hely, ahol az ízek , az illatok, a parfümös levegő magával ragad, Velence mátol már nekem sem egy legenda. Megnéztem az ezer évre visszatekintő Rialto hídat, a gelatto mindenéfele ízben megtalálható és ha egyet kipróbálsz akkor tuti, hogy végigveszed az egészet :D. A nők és a férfiak nem feszültek, hanem az úton , a csónakokról és a Vaporettoról átkiabálnak a szomszédos csónakokra csak azért, hogy köszöntsék ha ismerős arcot látnak. Az utcák színesek és ami nagyon tetszett az, hogy nem TöKéLeTeS..mert ahol most élünk minden cm.pontossággal ki van méretezve, és mindenhol minden nyomasztóan egyforma.
Leszállni a reptéren és beutazni Velencébe nagyon otthonosnak tünt, mintha sokkal inkább emberek közé mentünk volna.

Mindig is arra vágytam, hogy az első alkalom Velencében a karneválok idejére essen, így kétlegyet egycsapásra mindkét vágyam teljesült!!

A velencei karnevál története hosszú időkre nyúlik vissza.

A maszkokba való öltözés egyik lényege mai napig él, amely megengedi, hogy az emberek ebben a karneváli periódusban eltakarják arcukat így felismerhetetlenné válhatnak.

A régi időkben ez megengedte, hogy egy napra, egy hétre, erre az alkalomra ne számítson ki a gazdag és ki a szegény. A farsang idején midenki egyenrangú volt.

Erről több információ olvasható itt: Wikipédia oldalán, Velencei Karnevál

A videó egy kis részletét mutatja be a Piazza di San Marco téren lévő maszkos felvonulásnak és a minden évben kiválasztott "angyal" repülését a tér fölött. Ez a karnevál alatti tradicionális szimbolika, ezzel nyitják meg a karnevál kapuit.

Romanian meeting

Számunkra a 2o11 február 19 nagyon élménydús és emlékezetbeli napként marad meg. Az elmúlt egy évben vártunk rá, kerestük az alkalmat és úgy sosem jött össze. De ezen a hétvégén nagyon kellemes élményben volt részünk. A román család akikkel megismerkedtünk az év elején egy születésnapi ünneplésre összehívták a körzetben élő romániai ismerőseiket és nagy meglepetésünkre egy jó kis csapat gyült össze. Volt ott bukaresti, kolozsvári, tordai és még brazil is, aki román nyelven beszélt velünk (önszorgalomból megtanult). Volt sepsiszentgyörgyi is aki habár román anyanyelvű de mivel magyarok között nőtt fel ért magyarul, sőt a jó szentgyőrgyi tájszólással beszéli a románt :)Az ismerkedés románokkal itt még nagyobb öröm és hasznos is számunkra, mert az angol és a magyar nyelvhasználat mellett a románt is rendszeresen gyakorólhatjuk.

A találkozás alatt volt kacagás, élménymegosztás, a jó román ciorbă de fasole, töltöttkáposzta és vinete is az asztalon. A gyerekek futkorásztak a házban, a felnőttek ropogósan kacagtunk, nagyon családias hangulat alakult ki.

Rendkívűl jól éreztük magunkat, talán ha London környékén vagy olyan környéken laknánk, ahol sok román illetve magyar él, nem lenne ilyen fontos. Így még szerencsésebbek vagyunk, mert tudjuk értékelni ezeket a pillanatokat. Remélem hamarosan újra sikerül egy ilyen találkát összehozni.

Întâlnirea din sâmbătă a fost foarte specială. Suntem foarte fericiţi că am cunoscut pe voi. Aici în Wales este prima oară când avem şansa de a înâlni români aşa să fim toti împreună. A fi împreună, a râde, a mânca ciorbă şi sarmale ne-a dat clipe când am uitat de distanţele mari de acasă. Vă multumim mult pentu toate. Sper că ne putem întâlni în curând!

Princípiumok harca:D

A humor fele néha igaz, én is nagyon jókat kacagtam az anatómiai és fiziológiai"igazságokon", amit a fickó előad.

ENJOY!

Furcsaság a hétköznapokban

Egy napom, egy hetem, és néha egy hónapom is olyan gyorsan eltelik, hogy észre sem veszem mi érdekel, csak belesodródom éjszkákkal egyik napból a másikba. A munka kitölti a hetem hat napját és a többin is megesik, hogy róla álmodom. :)

Egyszer említettem, hogy itt erdélyből származott személy önbizalmát sok szempont növeli, sőt ajánlom is kipróbálni. Ime egy másik példa: Nem tudom mennyire müködik egész Nagybritannia területén, de itt Waleszben tuti. A munkaadóktól a kollegákig olyan meglepetésekkel találkozunk, amit otthon a legtöbb fiatal el sem tudna képzelni.

Otthon ha "jó munkahely"-re pályázól egyértelműen kell az iskola vagy a tapasztalat és a jó benyomás. Itt a sorrend a következő: legyél szimpatikus és ha tapasztalatod van az jól jöhet. Továbbá a munkához szükséges képzésekre elküldenek. A leggyakoribb a maratonképzés, ami pár órás. DE ez bizonyított tapasztalati tudást jelent máris, és egy két hónap alatt ebből jópárat össze is lehet gyüjteni.

Otthon ha magassabb beosztásba kerülsz, pl. irodai munkával járó beosztásba egyértelműen tudsz számítógépen dolgozni. Nem kérdés...

Itt ez is érdekes mód meglepetést tartogat. Tegnap voltam tanuja annak, hogy egy magas beosztású kolléga kiakart valamit nyomtatni és nem tudta hogyan kell. Persze kiderült, hogy nemhogy a nyomtatás áll távól tőle, hanem tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogyan kell klikkelni egy honlapon belül (???).

Ez a kedvencem: rá nemsokkal egy másik kolléga megkérdezte tudom hogyan kell a fénymásolót használni...?

Közben kinnt valami szerelők jöttek beépíteni a régi bejáratot, de mivel ők csak azzal foglalkoznak, vagy hatan cigizve végignézték míg egyedül a karbantartónk nekiáll bontani...

Nekünk ez fúrcsa....itt valami nem stimmel..

Kérdés...miért egy fejlett országban kell ilyen "alapvető" dolgokon csodálkoznunk?

Itt sokmindent "gyorsképzéssel" elvégeznek, de akkor mit tanulnak meg?...

A fénymásolón a nagy zöld gombot olyan nehéz megtalálni?

Megkérdezték, amikor idejöttem, hogy nálunk van mikróhullámsötő?

Természetesen. Sőt, használni is tudom...