Csöng a telefon egy pár órája...
- "ön Péter Emese?"
- "Igen, tessék."
- "..akkor jó hírem van önnek, Március 17-én kérem jelentkezzen a nagykövetségen és tegye le az esküt a Magyar Állampolgárságra"
És ennyi.
Milyen egyszerűen hangzik igaz? Nagyon nagy örömmel fogadtam ma a hírt, egy másodperc töredéke alatt lepergett előttem, hogy milyen utakat nyit meg előttem ez a rövid telefon, úgy jogi szempontból, mint a "hovatartozás" szempontjából és egész mostanáig gyomorideggel tölt el.
Én talán soha sem fogom annyira sem megérdemelni, sem értékelni, mint nagyszüleim vagy dédszüleim, egyszerűen hozzám jut majd ezzel el a jog arra, amit ők elveszítettek.
És nekem milyen egyszerű volt most. Csak a papírokat kellett összegyűjtenem, és leadnom egy kis ablakon keresztül..amire kíváncsi vagyok, ez a papír mennyire fog hitelességet kiváltani az eleve "magyarnak" született emberekből ránk nézve és mennyire fog bennünk megszületni a magyar állampolgárság.
Egyenlőre csak azokkal a kérdésekkel találkoztam, hogy "mire lesz neked ez jó?"
Csak a haszonért nem érdemes...de jogos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése