Az esemény Március 17-én a Londoni Magyar Nagykövetségen zajlott. Nagyon kellemes élményben volt részünk, a fogadtatás kiváló volt, az elvárásaimhoz képest is pozitívan csalódtam. Az ünnepies fogadtatást Csák János Magyarország londoni nagykövete nyitotta, üdvözölve a Londonban első alkalommal eskütételre megjelenő romániai magyarokat. Harminckét magyar állampolgár született meg így Londonban, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az elsők között lehetek erdélyiként és a családomban is, aki ebben az élményben részesül.
Csák János egyik gondolatát nagyon is aláírom: "ebben a pillanatban képzeletben ott ülnek Önök mellett a nagyszülők, dédszülők, akik számára ez a perc nagy fontossággal bír, mert kérés nélkül vették el tőlük a magyar állampolgárságot ".
Elkoccintottuk. Magyar pezsgő koccantotta el az évtizedekre visszanyuló kimaradást.
Az eskütételt március 15 alkalmából egy ünnepies megemlékezés követett, ahol összegyűltünk meglepően sokan, öregek és fiatalok egyaránt. Nagyon sokan képviselték az idősebb korosztályt, számomra ez különös és megtisztelő érzés volt. Londoni magyar gyerekek szavaltak, elénekelték a Szózatot és kis előadásokkal tették még ünnepélyesebbé az eseményt.
A képre rákatt több fotó megjelenítésére!
Az összetartozás és találkozás öröme mellett a hasunk örömére is gondoltak a nagykövetségen, tálalásra került csirkepaprikás, nudli, töltötttojás, flekken, kókuszgolyó, mind mind az otthon ízét tette még édesebbé. :)
A londoni nagy találkozást nyugodtan nevezhetem "transilvanian hungarian meeting"-nek is, hisz ez volt az a nap, amikor első alkalommal találkozhattunk sok Nagybritanniában élő erdélyivel, Besztercéről, Váradról, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Magyardécséről és Sepsiszentgyörgyről származó sorstársunkkal.
Egy biztos. Ez az alkalom nemcsak a "magyarságunk" kezdete, hanem annak is a bizonyítéka, hogy Angliában sokkal több erdélyivel volna lehetőségünk barátkozni, mint itt Waleszben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése