Countdown to Transilvania

Mostmár tizenkilenc nap, két óra harminc perc repülő út és három óra kocsikázás választ el a hazaékezéstől. Ez a leghosszabb idő, amit itt töltöttünk hazalátogatás nélkül Angliában. Az itt élés titka sokszor a honvágy szépségének megélése. Nyolcadik hónap után elmondhatom hazalátogatni számomra nemcsak feltöltődést jelent, hanem meggyőződést is arról mennyire fontos tudni hol vagy otthon.Talán az ember le éli az életét idegenben, vannak akik 3 vagy 25 év távlatából akár de már csak emlékek kötik Erdélyhez, számunkra az otthon eltöltött idő egészen mást kezd jelenteni. Még relatíve kevés időt töltöttünk Angliában, hisz másfél év tovarepül de ez alatt az idő alatt sok minden tisztázódik az emberben. Bennem először is az, hogy bármennyi időt töltsek el a világ bármelyik részén, ha rendszeresen hazalátogatok a hovatartozás értéke bennem marad és ügyelek arra, hogy a "pszichés urbanizáció" ne faljon fel és Erdély ne csak az emlékek albumában legyen fontos, hanem élő, rendszeres közege legyen az életemnek.Az angolok tudása az Európai országokról sajnos nagyon korlátozott, a mindenki által ismert Drakula az igazán egyetlen olyan távpont, amivel betudják határolni "Transzilvániát" mint valamilyen soha nem hallott országot, és egy kis segitséggel Romániát.

Ez bizonyos szempontból szerencsés helyzet, hisz legalább van egy olyan évszázados hiedelem, ami meseszerűen beivódott az emlékezetükbe. Viszont a magyarok és a székelyek létezéséről kevesset tudnak itt az emberek. Nagyon hisznek a hiedelmekben, talán azért, mert kulturális vagy folklorikus múltjuk kevés, vagy talán nekünk nem sikerült igazán ezzel még találkozni.

Kiváncsi lennék az újonnan kialakuló Székelyföldi Legendárium és a mesebeli megközelítések a múltbeli valóságról, történelemről mennyire növelné az angolok elképzelését, érdeklődését és tudását Erdélyről. :)