Miként döntöttél úgy, hogy elmész?te hogyan csináltad? tudnál segiteni?
A kérdés olyan átfogó választ követelne ki, hogy a lényeg elveszne ha igazából belevágnék a történetbe. Hisz mindeki saját utat tőr, legyen az bármi új az életben, azért meg kell harcolni. Erre a jó receptet bárki kérheti, a válasz ugyanaz a közhely: vágj bele!
Én azokhoz tudok szólni, akik már meghozták a döntést, vagy már bele ugrottak a "mélyvízbe".
Épp azon gondolkodom, hogy így négy év angliai élet után már kevésbé tudnék izgalmasan írni arról, hogyan is jutottunk ki. Akkor még annyira friss volt és élményszerű, hogy csak ömlöttek belőlem a történetek, amikor kérdezték. Most talán kicsi bölcsességgel ajándékozott meg ez a pár tartalmasan itt töltött év és úgy érzem, hogy talán nem is arról kellene szóljon ez a pár bekezdés, hogy mi történt, ami miatt úgy döntöttünk, hogy kijövünk.
Egy kis perspektíva váltást megengedve magamnak, azt mondom, hogy annak ellenére, hogy mindenki azt gondolja, hogy valamit otthon hagysz, valamit elhagysz, családot, barátot, munkát, és új, ismeretlen, idegen helyekre mész, inkább azt mondom, hogy én inkább máshol folytattam.
Amikor eljöttünk volt egy elképzelésünk, a céljaink is másak voltak. Azok a tervek és elvárások ösztönöztek arra, hogy elköltözzünk. Azokat elhoztuk magunkkal, és ahogy telnek az évek céljaink megváltoztak, családot alapítottunk, az itteni élmények kicsit más emberré formáltak bennünket. Semmit el nem hagytunk, hisz minden ugyanúgy megvan aminek értéke van távolságból is. Aminek el kell szakadni, az bizony bármilyen közel tartod magadhoz, úgyis elszakad tőled, ha épp kapcsolataidat azzal erősited, hogy magadhoz közel tartod őket, amint kapnak érdekesebbet kidobnak, mint egy lyukas zoknit.
Tovább folytattuk onnan ahol abbahagytuk. Nem csak egy új kezdet az idegen, hanem egy kihívás, amit be kell válalni. Annak a bátorsága, hogy a saját értékeidet egy egészen más világban kamatoztasd, legyen az érzelmi vagy akár szakmai téren.
Aki azért indul útnak, hogy pénzt keressen, az határidőre megy külföldre. Aki azért megy külfödre, hogy meneküljön valami elől, ami otthon nyomasztotta, az csak egy ideig tudja ezt kikerülni, mert előbb-utóbb találkozik ezzel a félelemmel. Mi kijöttünk és most tartunk ott, hogy próbáljuk újra megfogalmazni, mi is az, ami itt tart. Én néha nehezen is, de bevallom: talán annak a tudata, hogy élményekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb, olyanokkal, amikhez most ragaszkodom és ehhez a helyhez kötnek.
Számomra a döntés, hogy elhagyjam az országot egy folyamat volt. Kivántam az újítást, a monoton élet kezdett lustává tenni a hétközapokban. Párhuzamot vonva, talán otthon is hasonlóképp alakultak volna a dolgaink, de mi vágytunk arra, hogy ezt külfölddel megszínesítsük. Új élményekkel és új kihívásokkal ajándékozott meg az élet, amelyek még jobban megerősítették a kapcsolatunkat. Nekünk erre volt szükségünk.
Anya lettem, megvalósítottam életem legszebb álmát, és világra hoztam első gyerekünket, aki betölti életünk gyönyörűséggel. Részben azért jöttünk ki, hogy pénzt keressünk és most az csak része az életünknek, nem a célunk, hanem egy eszköz arra, hogy segitsen könnyebben élni a hétköznapokban.
Sokszor eljátszom a gondotallal, hogy most milyen életem lenne, ha otthon folytattam volna, ha valamilyen módon meggondoltam volna magam és ott alakitottam volna a jövőmet. Mindig szomorúan jövök ki ebből az álomvilágból, mert rájövök, hogy csak a meg nem valósított álmaimat képzelem abba a jövőképbe, mintegy magam kihúzva a felelőség alól, amiért itt nem tudtam folytatni azokat.
Mikor otthon éltem, mindig a külföldi életre gondoltam megoldásként, ha karriert akarok építeni. Most meg rájöttem, hogy az ittlét arra tanít meg hogyan is kell tartalmasan élni, és majd a karrierem az élet ezen élményeiből, az ebből nyer tapasztalataimra tudom alapozni bárhol is éljek. :)
