Ez az első... fejezetek

Október, november, december. Mindig úgy telik, hogy blog orrára nem köthetem idő szűke miatt.

Mindenesetre így egy év, kilenc hónap és egy hét ittlét után elmondhatom, hogy summa summárum nem is teljesítettem rosszul. Anglia a szó szoros értelmében belekényszerít egy új életforma betanulásába de ugyanakkor még jobban belekényszerít az otthonosság, mint Erdélyiesség folytonos felelevenítésébe.

Így magam odakerültem, hogy minden ünnep alkalmával, vagy akár baráti összeröffenés alkalmával arra törekszem, hogy megteremtsem a magam otthonát, de nemcsak, hanem ez mindenképp PONT OLYAN legyen, mint otthon Erdélyben, családban. :)

Így születnek a sütemények, töltött káposzták, húslevesek és böffök, amit eddig bárki kérte volna, soha meg nem csináltam volna.

Talán pont ez a jó abban, hogy néha eldöntjük, hogy "holnaptól új életet kezdek". Így sok olyan dolgot teremtünk meg magunk körül és olyan amícióink jönnek felszínre, amit amúgy jól melengetve rejtegetünk magunkban.

Én is, mint sokan az év utolsó napjaiban elgondolkodtam, hogy mi az, amit ebben az évben megvalósítottam abból, amit elterveztem.

Úgy érzem, ha mást nem is, de azt sikerült megvalósítanom, hogy a páromat boldoggá tegyem ebben az évben, akkor már bátran mondhatom, hogy egy sikeres évem volt. E mellett erre az évre kiválasztottam egy félelmem és dolgoztam azon, hogy leküzdjem. Boldogan mondhatom, hogy SIKERÜLT! Mostmár merek vezetni!

Így nagyon boldog és elégedett vagyok, mert ez segített, ahhoz, hogy jobb munkahelyet találjak, e mellett sok szabadságot és önállóságot nyertem általa. :)

Valószínű, hogy az emberek sokasága azt gondolja, hogy ez egy egyszerű dolog, nekem nagy mérföldkő.

Így az elmúlt időben jól megvoltam: én és a kis autó kapcsolatépítésén :D

Ez a második karácsonyunk Angliában. Az első olyan, amikor ott élünk, ahol akarunk, az első olyan év, amikor én is kezembe vettem a kormányt és az első, amikor húslevest, böfföt csinálok és sül a diós kalács a sütőben... :)