Panorama valahol Walesben

Az első panoráma-fotó probálkozásom...juhuhúú :) Mivel most olyan fotógéppel játszhatom mint a Nikon D5ooo nagy boldogság a saját kis életemben is ilyen fotókat készíteni. Ez a legeslegelső két ilyen fotó, megosztom, remelhetőleg a következő alkalommal már olyant mutathatok, amire még büszkébb lehetek..

Blue Lagoon, Wales, Pembrokeshire

PYL, Ahol lakunk...middle of nowhere :)

...node mindenből a legelső ami megmarad ;)

Kedvenc káros szenvedélyem II. rész: De mi is az a vizipipa?

Valószinüleg nektek sem idegen a vizipipa fogalma, ha nem is próbáltátok, akkor láttatok már akár baráti társaságon belül, kávézókban vagy tévében. :P

Én már lassan négy éve szoros barátságban állok ezzel a dohányzási szokással, előszőr Kolozsváron egy számomra kedves kocsma-kávézóban a Bástyában találkoztam vele és nagyon gyorsan megkedveltem. Íze sokkal finomabb és sűrűbb, változatosabb, mint a klasszikus cigarettáé és különböző ízekben élvezhető.

Eredetét illetően pontosan nem lehet tudni melyik kultúrában jelent meg előszőr, az első vizipipára való utalások 1588-ban találhatók, mint Hakim Abul-Fath Gilani iráni fizikus találmánya. A célja egy olyan dohányzásra való eszköz kifejlesztése, amelynek a füstje ugyanúgy élvezhető mint a klasszikus dohányzásé, azzal a különbséggel, hogy ennek füstje megtisztul a vízben, így csökken annak káros hatása. A dohányzás ezen formálya hamar divatossá vállt az Iráni és Arab nemesség körében, majd továbbterjedt egész Pakisztánban, Perzsiában, Egyiptomban, majd a XX-ik században egész Európában és Amerikában is ismerté vállt.

Maga a Narhilea koncepció Indiában alakúlt ki. Előfutára a mai kifejleszettt formának a narcsil, amely eredetileg kokuszhéj vagy tökből kifaragott flaska volt, amelybe szalmaszálat fűztek és úgy szívták.

Természetesen abban az időben kábító hatású növények képezték ezen dohányzás alapját, de abban az időben és főleg kultúrában a kender alapú növényeknek kimondottan gyogyító hatására figyeltek (érzéstelenítő hatás), illetve ezeknek különböző növényi ízekkel és fűszerekkel kevert pasztáját a "világban való elmélyedés" segítségére használták az elmélkedők.

A Perzsák megkedvelték és továbbfejlesztették, a kókuszhéjat díszes festett üvegflaskára és a szalmaszálat öntőcsőhöz hasonló résszre váltották, így alakúlt ki lassan a mostani formája.

A vizipipa használata az ősi időkben Indiában nemcsak egyéni, hanem presztízs kérdése is volt, a gazdagabb nemesi osztály nagy előszeretettel használta, majd szétterjedt a szegényebb osztályoknál is, kávázók és éttermekben.

A pipázás a 19-2o. században kifejezetten népszrüvé vállt a nők körében, fontos eszközévé vállt a teázás illetve különböző intellektuális összejöveteleknek

A vizipipa használata és etiquettje sokkmindenre kitér. Például társaságban közös pipázás alkalmával sosem adjuk át valakinek a pipa szivókáját, hanem letesszük az asztal közepére és aki szeretné használni az maga veszi el. E mellett kifejezett sértésnek veszik ha valaki a vizipipán égő szént használja a cigaretta meggyújtására, mert ez megzavarja az izzás ritmusát.

Különböző kultúrák különböző névvel illetik, megtalálható mint Shisha (Arab), Narhilea (Perzsia), Nargeela, Hookah (Egyiptom), Hubbly Bubbly (Anglia), persze mind mind ugyanarra utalnak, mi az egyszerüség kedvéért a vizipipa megnevezésnél maradtunk :)

A vizipipa használata nem egyszerűen a dohányzás, hanem annak művészete. Használatakor a gyümölcs ízesítésű dohány a vizipipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. Előkészítése nagyon egyszerű, a dohány egy kerámia tölcsérben van elhelyezve, amelynek az allján kis lyukak találhatóak, ennek tetején szén ízzik. A keletkező füst átáramlik a vizipipa csövén és az üvegben található vízen átáramlik, mintegy megtisztúl. Ezáltal a füst hideg és sűrű marad, amely megvédi a szervezetet a fórró füst káros hatásától. A dohány aromálya 45perctől egész egy óráig élvezhető.

Az elmúlt egy órában én is szintén ezt tettem, talán mindazoknak a kedvét egy kissé meghoztam,akik kiváncsiak és nyitottak új dolgok kipróbálására, vagy akik dohányoznak, de kevésbé szeretnék a tüdőt megerőltetni az 1ooo fokon égő cigarettával és kipróbálni valami újat.

...és természetesen ahogyan bármilyen dohánynál így szokás, itt sem marad el a "Tutunul dăunează grav sănătăţii" fejezet: a Vizipipázáshoz ugyancsak DOHÁNYt használnak, ami természetesen káros az egészségre, aki szeretné még egészségesebben kipróbálni, az lelkiismeret furdalás nélkül megteheti, mivel található egyszerű herbal alapu íz is, persze a füsttől ez mitsem véd, de legalább megmarad az élvezet ;)

Kedvenc káros szenvedélyem I. rész: Meddig egészséges a káros?

Ki mit szeret a legjobban a világon?

Na persze, tudom tudom, erre a leggyorsabb válasz valószínüleg vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család, a szerető. De ezen is túl, mi az amit az ember a legjobban szeret?...a saját szenvedélyét. Az emberi egocentrizmust igazán azokban a dolgokban lehet kiélni, amelyek nem másokkal kapcsolatosak, hanem saját magunkal. Persze itt is azok állnak a legszerencsésebb helyzetben, akiknek a szenvedélyük egészséges, mint például a sport, a fotózás, a hegymászás, de valljuk be ezek nem föltétlenül elegendők. Imádjuk a káros szenvedélyeket mi emberek, szeritem főleg azért, mert ahogyan világ ugyanúgy mint a gyerekektől elvárja a tökéletességre, a jóra való törekedést, ugyanúgy tőlünk is elvárja ezt.

Nem csak a gyerekek kapják meg a lehetőséget a kilépésre ebből a "szabályrendszerből" akár titokban, akár nem, hanem a felnőttek is. Ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben, amikor eldöntöttem, hogy írok a saját szenvedélyemről. Ebben a témában olvasgatva ijesztően tapasztaltam, hogy bizony a káros szenvedélyek skálája elég széles, az ártatlan titokbeli cigarettázástól, az evés kényszerétől a kokainfüggőségig bárhol elhelyezhetjük magunkat...azt már mindenki maga dönti el, hogy tőle függ a saját szenvedélye vagy a tükör a másik oldalára fordult át.

Nektek mi a legkedvencebb káros szenvedélyetek? Beválaljátok? Én bevallom, hogy nagy erőbefektetéssel szoktam le a dohányzásról, de a füstről egyes egyáltalán nem szoktam le.

Az én kedvencem a vizipipázás.

Ez az egyik legelterjedőbb új formálya a dohányzásnak, vannak, akik a legális drogok közé sorolják egy kis torz meggondolással. Valóban a cigaretta és a füst, legyen az majdnem bármilyen formában belélegezve káros az emberi szervezetre.

Akik erről írnak rengeteget, és segítenek másoknak leszokni nagyon tisztelem, sőt én is azok közé sorolom magam, akik segíteni akarnak azoknak, akiknek nehézségeik vannak. Ettől függetlenül sokan közülünk is akad olyan, aki szereti vagy megeszi a McDonald's kajáit lehörpintve melléje egy jó ülítő Colát, hisz tudjuk, hogy szar és teli van kémiai anyagokkal, amelyek gyilkosak, de olyankor ki nem sz..ja le? Szerintem ez a válasz....:) segíteni csak hitelesen lehet. Hiteles akkor vagy, ha benne vagy, vagy benne voltál.

Ezek a gondolatok csak úgy kijönnek hatalmas intróként, de kaptam egyszer egy levelet, egy pszichológustól, aki a súlyos drogokról írva egy körlevélben hatalmas fotót tett ki a vízipipáról.

Kényszert éreztem a válaszra, amelyben próbáltam megmagyarázni, hogy a vízipipa nem olyan káros, mint a cigaretta, dohány alapu, nem kokain, vagy fű, de az illető nagyon elszánt ellenharcos volt. A drog az drog. És lezárta....Valóban. A csoki is drog, mégis szeretjük. Ezért engedem el a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Valóban minden ami káros és élvezetes, az elfogultsághoz vezethet, szerintem ugyanúgy meglehet különböztetni a kár fokozatát a káros szenvedélynél, mint bárminél.

A sportoló lehet egészséges szenvedélyét űzi, de mégis csak akkor válik megszállottá, amikor szteroidokkal tömni kezdi magát. Nem mindenki szteroidos, aki szereti a sportot. Az élet nem fehér vagy fekete, itt a sok átmenet, a sok kutatás bebizonyítja, hogy a kezedben van a döntés.

Egy kis tropikárium

Tehát az őszi nyomottság elleni harcból kiindúlva keressük a szépet és bizony nem is kell sokat böngésződni, mert Walesben sok lehetőség nyílik a szórakozásra, akár éjjel vagy nappal vágysz rá. Még nem sikerült nekünk egy éjjeli szorakozóhelyet kipróbálni, de nagyon nyitottak vagyunk rá, mivel egész európában híres az itteni fiatalok szorakozási szokása....sajnos nem azért, mert olyan jól csinálják, hanem azért, mert a legjobban itt ütik ki magukat a fiatalok a részegségben, álitólag anyira, hogy 1o-ből 3-at a sürgösségen ébresztenek fel...

Na de ez egy másik alkalom témaja lessz...:)

Swanseaban találtunk egy kis tropikáriumot, ahol különböző exotikus növények és állatritkaságok találhatóak, és úgy döntöttünk ellátogatunk és megkukkoljuk milyen lehet egy kis trópus a hideg klíma közepén.

Én nagyon kiváncsi voltam az ott található kis Gyapjasfejű Tamarin majmokra, másnéven Liszt-majmocska, amelyekből még állítólag csak 1ooo pédány található a földön.

Ez a gyönyörüséges kis "rokker hajú" állat magyar nevét a Liszt Ferencéhez hasonló hajkoronájáról kapta és mindössze 475 g, tehát kb. olyan kicsi , mint egy bögre és annyit nyom mint egy felesüveg.

Ez volt a legkedvesebb kép, amit a neten kaptam, saját fotót a lenti okok miatt nem tudtam készíteni...khm.

Legfőbb tevékenységük a táplálkozás, játék és veszekedés a társaikkal...persze nekem sikerem a megtekintésükben az volt, hogy amikor végre közel jött az egyik kis példány, hogy megnézzem közelebbről is, az nyugodtan leült az ágra és élő önkielégítésben volt részünk. Ennyit a lelkesedésről. Az első gondolatom az volt, hogy hát igen, ez ősidők óta benne van a férfi fajzatban, és azóta sem változott semmi...:))))

Mindemellett nagyon sok szép trópusi növényeket, japán rózsát (kép balra), aloe verat, hatalmas kaktuszkat, ausztráliai növényeket, borsfát láttunk, benti vízesés (kép fent), trópusi párás levegő, kellemes meleg és hatalmas fotoszintézis tanúi lehettünk :D

A másik kellemes meglepetés a sokszínű lóri papagály, amelyek nagy zajt csaptak és nagyon elvenen repkedtek a fejünk fölött.

Olyan érzésünk volt, mintha őserdőben lennénk, ahol ezek a madarak rendesen kukkolnák mit keresünk a területükön.

Nagyon aranyosak voltak, ez az ausztráliai faj nagyon érdekes madárfaj, csupa szín és elevenség, a színes tollazata pedig elegáns megjelenéssel színesíti a természetet. Sikerült egy fotót készítenem róluk, elég nehezen a benti párás levegő miatt, ami a fotógép lencséjét is elpárásította, de erre nagyon büszke vagyok, mert itt olyanok, mintha egyenessen beáltak volna egy fotóra :D

Most az ősz beköszönésével itt Angliában sokkal jobban megéljük a sötét égboltok és a sűrű hidegesőzések miatti a hangulati ingadozásokat, az úgynevezett "up side down" érzését. Mi azzal vagyunk szokva az őszt illetően, hogy igenis ha rossz idő van, akkor reggel jól felőltözve indulunk a napnak és az estét egy csendes filmnézéssel zárjuk. Ez az elmúlt időben lehetetlen projektnek bizonyult, mármint tervezni előre a hetet, egyeztetni a szabadnapunkat a jó idővel.

Angliának ezen területére jellemző az óceáni éghajlat, walesben a nyarak hűvösek, átlagban júliusban 14- 17 °C, télen +2 és −4 °C között ingadozik, a levegő párás, épp ebből az okból kifolyólag nagyon gyorsan felhők gyűlnek a tengerparti kellemes séta alatt, aztán menekülj ha tudsz a

hűvös eső és a 3o mérfőld/óra sebességű szél elől....:)))

Így szokás errefelé, hogyha az emberek a családi délutánt a tengerparton töltik, akkor nem fürdődresszet és napszemüveget visznek magukkal, hanem vastagon öltözve autóból bámúlják együtt a gyünyűszép sziklás tengerpartot egy-egy jó forró kávé, kóla és gyorskaja mellett...mindezt nyáron!!!

Mostmár persze ősz van, így nemcsak a hőmérséklet, hanem az embereknek hangulata is rohamosan a szomorúság, az ezt követő bezárkózóttság fele halad, álítólag elfogadott és nagyonis figyelemre méltó depressziós időszak következik az angolok számára, illetve az ittélők számára is, ami majd divatosnak is nevezhető.

Mindez tart október és március közt, úgyhogy mi úgydöntöttünk bizony harcolunk az őszi divat ellen és halmozzuk az örömöket, mikor mivel lehet...

Egyenlőre a szauna és az uszoda nagyon kielégítőnek minősűl :D