Ki a sportban éli ki magát és a határait, én többé kevésbé sikeresen a hétköznapjaimban rohanom le a köröket, amelyek sportszerűnek számítanak néha, akár hasonlítani is lehetne a triatlonhoz.
Bognor Regis kellemes kisváros, telisteli virágokkal, kis és nagy parkokkal, kutyákat sétáltató emberekkel, és itt végre az idő kedvez és újra szerezhettem magamnak egy biciklit amivel végig pöröghetem a hetem és fel is fedezhetem a környezetet.
Érdekes módon ez a város két évvel ezelőtt a túl csendes vagy egy kissé kevés nekem kategóriába tartozott volna, de egy év totál izoláció a gallok rejtett tájain megváltoztatta a szemléletem: egy kisvárosban a tudat, hogy VAN központ és ott vannak ÜZLETEK és hajaj választék is, nagyon sokat számít. A kissé keserű szubjektív kritika ellenére a lényeg mindig a viszonyítás...nemde?
Így idehuppanva Bognorba felpörgött a munka változatossága, a szociális életünk, a motivációnk a saját nemzetiségü barátok szerzése és ahogy mondtam az elején bizony mindezek között a közlekedés felér néha egy kissebb triatlonnal:)
Reggel bicikli, végigteker a városon, majd bicikli ledob, gyalog megy bevásárol, haza gyorsan, végre idő van kicsit élvezni a főzésnek és a hazai ízeknek, majd autó jön, bepattan, körbefurikázza a helyet és este pihenésül mackagatyó, szotyi a kézben és végig sétál a parton nyugi szösszenet gyanánt.
Néha a hasznosat, a fontosat és a kellemeset így tudjuk összeegyeztetni és a fáradékonyságot leszámítva az öszintét megmondva nagyon jól érezzük magunkat:).
